Hozd lendületbe a vállalkozásodat

Honnan ered a versenyképességünk? – tettük fel a kérdést január 24-ei nyílt napunkon. A válasz elég egyértelműnek tűnhet: természetesen a szervezeti/ vállalati hatékonyság fokozásából. Ahogyan azt feltételeztük, idáig még tökéletesen egyértelmű a dolog, azonban, amikor arról beszélünk, hogy DE HOGYAN? vagyunk képesek ezt fokozni, akkor már sokféle vélemény és tapasztalat került terítékre.

Ennek csak örülünk, ez azt jelenti, hogy mindenkinek van fogalma arról, hogy miért is volt itt, illetve, hogy mivel kellene foglalkozni. Már csak a csapást kell kijelölni.

Az előző kérdésre több eszköz is van - a teljesség igénye nélkül, most csak felsorolva címszavakban- erőforrások piaca, rugalmasság, stratégiaalkotás, stratégia megvalósításának képessége, piaci környezet megismerése, információk felhasználása.

Nem akarok hosszú, és terjengős elméleti értekezést választani a könnyed bejegyzés helyett, így most csak lehetőséget szeretnék ajánlani az olvasónak, ha részletesebben érdeklik a fenti eszközök, vagy a versenyképesség fokozásának lehetősége, keressen meg, és egy kávé mellett szívesen beszélgetünk vele.

Viszont itt van a helye a konklúzióknak: sokan sokféle tapasztalattal magunk mögött sokféleképpen gondoljuk vállalkozásunk felvirágoztatását, azonban abban mindannyian egyetértettünk, hogy:

1. cégvezetőként nem kell mindenhez értenünk,
2. azonban a mi felelősségünk, hogy a szervezetet innovációs pályára állítsuk, ezzel a szervezet helyét biztosítsuk a piacon,
3. ugyan mi „mindent” tudunk, de a legnagyobb tudás az, hogy tudjuk, a megfelelő segítség honnan kérhető,
4. és itt utalok vissza az 1. pontra, vagyis „mindent” tudunk, vagy legalábbis mindenről hallunk, de tisztában vagyunk saját magunk képességeivel, így azzal is, hogy sokszor jobb külső segítséget kérni: - hiszen nem érthetünk mindenhez-egy tanácsadót, a gyerekünket, egy jó barátot, hogy külső, és friss szem is segítsen minket az ösvényen, hiszen mi ezzel kelünk, fekszünk.
5. Abban is egyetértettünk, hogy sok tényező, és még több érzelem képes minket eltéríteni hosszabb-rövidebb időre, de ez kiküszöbölhető tanult objektivitással, külső szakértő bevonásával,
6. és ami ugyancsak ennyire fontos: ne féljünk a visszajelzésektől: merjünk adni, és kapni is mind pozitív, mind negatív visszajelzést, és ez által merjünk egymástól tanulni.

A közös gondolatok, a tapasztalatcsere, és egy kis nyitottság mindenkinek csak hasznára lehet.

Azon gondolkodtam, hogy mit is tehetnék hozzá kolléganőm szavaihoz, és munkájához, amivel segíteni próbálja a kkv szektor tulajdonosait, vezetőit. Nagyon mást nem tudok mondani, és tökéletesen egyet értek AStratéga bejegyzéseivel, így a fenti képpel színesíteném a bejegyzéseket, és nézzétek el nekem, de az aktuális események befolyása alatt készítettem a fenti képet.

Legyen minden cégnek „igazi” stratégiája. Én jelenleg ezen nézetem mellett állok ki, és ha kell, fel is vonulok érte, mert hiszem, hogy a stratégia a fejlődés nélkülözhetetlen eszköze. Tudom, hogy már a fületeken jön ki, de ez akkor is meghatározza a szervezet működését, és nem csak a cég, hanem a magánember saját stratégiája is meghatározza a személy jövőjét.

Én ebben hiszek.

Ezt tapasztaltam.

Legyen ez a bejegyzés egy vitaindító, ha esetleg máshogyan látnátok. Nem félünk a negatív visszajelzésektől. Tanulunk belőle. Szeretjük a pozitív visszajelzést is, mert megerősít bennünket. Bármit váltson is ez ki belőled, oszd meg velünk!

Tanuljunk együtt egymástól, ez is fontos.

Mint a navigációs rendszerben, aztán persze jöhet az újratervezés is :-). Na, de ne szaladjunk előre. Ott vagyunk, hogy van egy rahedli adatunk, ebből már következtetéseket is levontunk, szóval már a nehezén túl vagyunk. Most a feladatunk az lesz, hogy a meglévő következtetéseink alapján eldöntsük, hogy mit kezdünk ebben az évben a szolgáltatásunkkal/termékünkkel. Tudom, tudom, nincs idő ezzel foglalkozni, meg ki tudja megmondani, mi lesz stb. Tényleg nehéz, én teljesen elismerem, de az győz, aki mindvégig kitart, valamint akinek információi és stratégiája van.  Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne foglalkozzunk ezzel a témával. Meg kell tenni ezeket a lépéseket, dolgoznunk kell azon, hogy versenyképességünk megmaradjon, ne csökkenjen, hanem adott esetben nőjön. Tessék erre időt és energiát szakítani, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy felesleges. Csak arra tudok mindenkit biztatni, hogy tegye meg, meg fogja érni. Kicsit vizsgáljuk át a napi feladatainkat, esetleg lehet még kollégáknak leadni feladatokat (tudom, hogy csak mi tudjuk 100%-osan elvégezni a munkát, de lehet, hogy elég lesz az a 92% is, amivel a kolléga megcsinálja). Vagy azt is megvizsgálhatjuk, ha nincs alkalmazottunk, hogy esetleg nem lenne-e érdemes felvenni egy alkalmazottat. Persze, tudom, most növekedett a minimálbér, sok a járulék stb. De azt is nézzük meg, hogy mennyit nyerünk vele. Na, de nem ezzel akartam foglalkozni, hanem a termékünk/szolgáltatásunk jövőjével.

Szóval, most a 3. lépésnél tartunk, vagyis annál, hogy mit csináljunk a termékünkkel ebben az évben. Nagyon lényeges, hogy a piaci igényeknek és trendeknek megfelelően valamilyen fejlesztésre mindenképpen szükségünk lesz. Milyen fejlesztések lehetnek ezek? Lehet, hogy a piacon túl drága a termékünk, mit tehetünk? Először is, ne egyből árat csökkentsünk, nézzük meg, mi mást lehet még tenni, a piacon hol van a mi termékünk. Lehet egyszerűen egy új marketing stratégiára lenne szükség csak. Vagy nem foglalkozunk a már meglévő vevőkkel, akkor kezdjünk el egy ilyen programot. Vagy szimplán nem ismernek minket. Akkor pozicionáljuk magunkat. És így tovább. Rengeteg lehetőség van. Lehet, hogy az előállítási folyamatban kell bizonyos dolgokat fejleszteni, lehet, hogy a kommunikációt kell erősíteni, lehet, hogy modernebbé kell tennünk a portékánkat. Ezt csak akkor lehet biztosnak mondani, ha megvannak az adataink és a következtetéseink az előző lépés alapján.

Ami viszont lényeges, és tudom, hogy már unalmas, vagy túl evidens, de ne feledkezzünk meg két dologról: egyrészt írjuk le, hogy mit fogunk változtatni, és ettől milyen eredményt várunk, valamint ezt mondjuk el a velünk együtt dolgozóknak (feltételezem, hogy az elemzési folyamatban egyébként is részt vettek). És most tervezzünk: a fejlesztésekhez készítsünk "projekttervet" vagyis osszuk fel a lépésekre a fejlesztést. Majd határozzuk meg, hogy milyen erőforrásra van szükség, valamint mennyi időt vesznek igénybe a lépések. És megint csak mondjuk el a munkatársaknak, valamint osszuk ki a feladatokat.

Most pedig veregessük meg a vállunkat, hiszen nekünk is kijár az elismerés: a céget elindítottuk a fejlődés felé. Mindig az első lépés a legnehezebb, de mi már túl vagyunk ezen, így tovább menni már nem lesz nehéz. Csak haladjunk előre. Ja, és ne feledkezzünk meg az ellenőrzésről. De erről majd a következő bejegyzésben.

Kolléganőm bejegyzését szeretném ezzel a képpel kiegészíteni, színesíteni. Így is lehet, bár a magyarázat oldala nekem hiányzik.  Hát nektek? Miért? Mi az ok? Számos tényezőt kell figyelembe venni, és ha ez is a végleges ítélete a termékünknek, szolgáltatásunknak, akkor is kell egy komolyabb visszajelzés, hogy tudjuk, mit csinálunk, csináltunk rosszul, egyáltalán az is kérdés, hogy kinek a véleményére alapozva hozta meg a kolléga ezt az ítéletet.

Mára csak ennyit szerettem volna írni, és egy különlegességre felhívni a figyelmeteket: hallottál már olyanról, hogy tegező honlap? Szívesen olvasnád? Itt a link, keresd a mosolygós jelet, ha azt szeretnéd, hogy közvetlen módon, tegezve szólítsanak meg téged, és tényleg hozzád szóljon a honlap szövege: www.lehetoseg-menedzsment.hu. Leld te is örömöd benne!

Most jön a kedvencem. Én ezt szeretem a legjobban, van egy kis James Bond agymenésem, így ha információt kell gyűjteni és elemezni, az nekem mindig külön örömöt okoz. Van, akinek ez nehéz, nekem olyan ez, mintha játszanék. Ezért ez a bejegyzés megint lehet, hogy kissé személyes lesz, de hát talán ebben az "irodalmi" formában bocsánatos bűn lesz.

Hogyan is kezdjünk hozzá? Először is, döntsük el, hogy melyik szolgáltatásunkkal, termékünkkel foglalkozunk először, vagy azt, hogy egyáltalán érdemes-e szétszedni ezeket a termékeket. Vagy érdemes-e mindegyik termékkel foglalkozni? Ha ezen egy kicsit mélázunk, lehet kiderül, hogy vannak olyan szolgáltatások, termékek, amikkel már nem érdemes foglalkozni (mondhatnám azt is, hogy a termékek hospice-házába kerülhetnek), és vannak olyanok, amikkel viszont sokkal többet szükséges törődni. Tehát most eldöntöttük a vizsgálatunk középpontját.

Akkor most kezdjük el használni a rendelkezésre álló információ-kutató eszközöket, nevezetesen a Google-t, és más keresőmotorokat, valamint a piaci ismeretünket, hogy összegyűjtsük azokat a cégeket, akik a mi termékünket/szolgáltatásunkat adják el másoknak mondjuk ugyanazon célpiacnak, mint mi. Vagyis nem biztos, hogy szükséges a Tescot számba vennünk, de a szomszéd utcában lévő kisboltot igen. Na, most van egy listán.

És most jön az izgalmas dolog: tudjunk meg minél többet ezekről a cégekről, szolgáltatásokról (ezzel együtt a célpiacunk fogyasztói magatartásáról is - jaj, de szép szó ez :-)). Itt mindenkinek a saját képzeletére és személyes képességeire bízom, hogy ez hogyan teszi meg. Nem kell félni, más is ezt fogja tenni, tehát tuti, hogy rólunk is "kémkednek", ezt pedig vegyünk megtiszteltetésnek, hiszen ez azt jelenti, hogy nekik mi versenytáruk vagyunk- tehát versenyben vagyunk! Lehet gyűjteni szórólapot,olvashatjuk a blogjukat, elmehetünk általuk szervezett rendezvényekre, gyűjthetünk cikkeket róluk, vagy próbavásárlást tarthatunk stb.

És eljutottunk oda, hogy van egy csomó információnk arról, hogy ki mit árul a piacon, és mennyiért. Ha ügyesek voltunk, és beszélgettünk is, még azt is tudhatjuk, hogy mit tartanak a legnagyobb kihívásuknak a piacon, milyen nehézségeik vannak, vagy milyen sikereik. Ezek talán a legfontosabb információink lesznek. Ha ezzel megvagyunk, itt az ideje kitekinteni: nézzük meg mi folyik a világban a mi szektorunkban. Milyen fejlesztések vannak, mit csinálnak a "nagyok".

Eddig eljutva már rendelkezünk annyi, de annyi információval, ami már bármilyen következtetés levonására képessé fog minket tenni. Na, és most vagyunk ott, hogy mi a bánatot kezdjünk ezekkel. Hát, igen, ez lesz a legnagyobb feladat. Mert hát mindenki rendelkezik egy csomó infóval, sokan ugyanazokat az információkat birtokolják, mégsem ugyanazt a következtetést vonják le. Ez a szépsége a dolognak. Ha igazán előremutató következtetést szeretnénk, tudom ajánlani a csapatmunkát. Ennek meglesz az az eredménye, hogy több szempontból is láthatjuk, merre is tarthat a piac.

Gratulálok annak, aki most ezt a kissé hosszúra nyúlt bejegyzésemet elolvasta, és nagyon remélem, hogy érdemes volt. James Bondok! Tettre fel! (folytatjuk.... vagy hát legalábbis én)

Saját gondolatmenetemet megszakítva most egy olyan témával kapcsolatban szeretnék bennetek elindítani valamit, ami szerintem már többször végigfutott a fejetekben, de más problémáitok is voltak, vannak, így hamar el is halt a vele való foglalkozás. Ez az önmagatok, és munkavállalótok motiválásának kérdése. De hogyan?

A mai viszontagságos, bizonytalan környezetben, ahol senki sem találja helyét, hol kezdjek neki? Először nekem kell, hogy jó legyen, és csak aztán az alkalmazottjaimnak! Minek motiválni, erre van a fizetés! Ismerősek az előbbi kérdések, kijelentések?

Vegyünk egy példát! Van egy cég, ami éppen anyagi nehézségekkel küzd, mert megrendeléseinek száma oly mértékben esett vissza, hogy a napi működése is kérdésessé vált. Ez nem különleges eset. Mégis, a munkavállalók, és a vezető is minden nap nagy munkakedvvel, és lelkesedéssel megy be dolgozni. Tudják, hogy egy hajóban eveznek, így beletesznek 150%-ot, remélve a piac eszmélését. Nincs az irodában friss kávé, mert meg kellett húzni a nadrágszíjat?! Senkinek eszébe sem jut panaszkodni. A vízadagoló helyett csapvíz van! Kit érdekel, nem ez határozza meg az ott dolgozók munkára való hajlandóságát. Késik a fizetés? Oda se neki, biztos megkapjuk, egy kis türelem kell hozzá – vélik a munkatársak. Vajon miért így állnak a dolgokhoz? Miért nem tört ki eddig parasztlázadás?

A válasz egyszerű: a vezető olyan motivációs eszközökkel él mind a saját, mind a dolgozói körében, ami a belső motivációt erősíti, így segít mindenkit átlendíteni az aktuális nehézségeken. Persze konkrét recept itt sincs. Sok függ a vezetőtől, még több a munkatársaktól, és a helyzettől, viszont, ha jól választjuk meg a motivációs eszközöket, akkor biztosan könnyebben haladunk együtt a cél felé, kevesebb kitérővel, megállóval, mert kevesebb apró konfliktussal, bajjal kell szembe néznünk.

Még egy dolog: ez nem megy egyik napról a másikra. Mindkét félnek bizonyítania kell hozzá, és ki kell tartania mellette, egyébként megette a fene. Ez sem egyszerű, ezért mindenkinek engednie kell egy kicsit, miközben még többet teljesít.

Hogyan motiváljak? Ezt a kérdést érdemes mindenkinek fel kellene tennie magában. Én azt mondanám első körben, hogy felesleges mindenféle HR könyvekhez fordulnod. A legfontosabb, hogy ismerd jól magadat, ezzel megtetted az első lépést. Ha már te magadat tudod motiválni, akkor nézz körbe a veled dolgozók között, mennyire ismered őket? Ha jól, akkor itt is találsz gyorsan olyan eszközöket, amivel neki lehet vágni ennek a feladatnak is.

A cél az, hogy hosszú távon tudj a megfelelő emberekkel együtt dolgozni. Attól még, hogy felvetted őket, nem kell róluk levenned a kezedet, különben nem maradnak, és sok értékes tudás vész el, ami kicsi munkával igazi kinccsé lenne formálható.

Na, most hogy felébredtem, folytatom is ott, ahol még a múlt évben abbahagytam a dolgot. Emlékeztetőül annyit, hogy eddig eljutottunk addig az első lépésben, hogy vannak adataink arról, hogy kik is a piacon a versenytársaink és mik a termékeik. Most az értékeléssel fogunk foglalkozni, ami magába foglalja a piac és a 2011-es év értékelését is.

És mint mindig: a felelősség nem engem terhel :-) (úgy tűnik most valamiért a Mission Impossible-re jár az agyam).

Tehát értékeljünk. De hogyan? Mindenekelőtt objektívan, vagyis a legjobb, ha olyan rendszer alakítunk ki, ami lehetővé teszi az objektív értékelést. Ez lehet valamilyen arányosított rendszer, vagyis azt mondom, hogy legyen az A termék és minden jellemzője 1 és ami ennél jobb, az legyen 2, 3, 4, 5, esetleg leírva itt pontosan milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a terméknek, ami pedig rosszabb, az lehet 0, -1, -2 -3. Itt is persze meghatározva, mit is értünk ezeken az értékeken. Ezután már el tudjuk helyezni a saját termékünket is, vagyis kb tudjuk, hogy egy felállított rendszerben hol áll a portékánk. Fontos, hogy a jellemzőket nagyon jól határozzuk meg, mert itt ez a kulcsa az egésznek.

Persze más alapon is tudjuk a piacot értékelni, lehet ez az árbevétel, forgalom, jövedelmezőség stb. Mivel most kisvállalkozásokról beszélek, így talán ez a legcélravezetőbb megoldás az értékelésre. Mármint az, amit fent ismertettem.

Most már van arról fogalmunk, hogy hol is áll a termékünk. Következő lépés a célpiac értékelése. Nézzük meg, hogy mennyire fizetőképes, mennyi lehetőség van még a piacban. Itt megint fontos a versenytársakat is górcső alá venni, felismerni, hogy milyen lépéseket tettek a múlt évben, és azáltal hová jutottak.

Itt az idő a saját kis gyermekünk vagyis vállalkozásunk értékelésére. Először is kezdjük a  humánerőforrás értékelésével. Ki mennyire végezte jól a munkáját? Kiben vannak még lehetőségek? Kit mivel lehetne még motiválni? Esetleg: kitől kellene megválni? Engem mindig érdekel a kollégák véleménye is, így tőlük is kérem, hogy egyrészt értékeljék a saját munkájukat, valamint a cég haladását is. Még azt is szoktam kérni, hogy értékeljék az én munkámat, és írják le, hogy szerintük ők mit tudnak még tenni, hogy a cég minél jobban menjen. Most látom olvasóim arcán a kifejezést, hogy nehogy már a beosztott értékeljen engem, de higgyétek el, csak bátorítani tudlak titeket erre. Ha vezető az ember, sokszor annyira belemerül a 'mindenben nekem kell dönteni' helyzetbe, hogy sokszor úgy érzi, megkérdőjelezhetetlenek a tevékenységei, mindent ő tud a legjobban, és persze mindennel tisztában van. Aztán jön a bukta, és kiderül, hogy még saját magamat sem ismerem. Szóval ezért jó, ha az ember vélemények kap a kollégáktól. Nem szoktak bántóak lenni, és ha kritikát fogalmaznak is meg, azt is kulturáltan teszik. A kritikát az ember vagy elfogadja, és ha olyan változtat, vagy csak egyszerűen információt kap arról, hogy így gondolják.

Aztán jön a következő, tapasztalataim szerint ez inkább a fekete leves, mint az előző: a pénzügyi értékelés. Hogyan is állunk? Hol is tartunk? Milyen mutatóink vannak? Erre szerintem egy könyvtárnyi szakirodalom van, hogyan tudjuk a pénzügyi mutatóinkat értékelni. Mindenki keresse meg a legjobbat. Vagy kérjen segítséget :-).

Aztán értékeljük az ügyfélszolgálatunkat, a partnerkezelésünket is. Mivel ez szorosan összefügg az emberek értékelésével, így erre nem áldoznék időt, mert valójában az emberek értékelésével ezt párhuzamosan meg is ejthetjük.

És elérkeztünk a 2011-es célok értékeléséhez. Gondolom többeknek ez nem lesz probléma, mert vagy elérték, vagy nem is volt, így nincs mit értékelni. Ha elértük, akkor azt érdemes megnézni, hogy nem volt-e túl alacsony a cél. Ha nem értük el, akkor viszont azt tárjuk fel, hogy miért nem sikerült. Lehet, hogy irreális volt maga a cél, lehet, hogy nem vettük figyelembe az év során, lehet, hogy egyszerűen mással voltunk elfoglalva.

Ha mindezzel megvagyunk, akkor már egészen jól állunk információ terén. Már lesz mit elemezni, és lesz mire építeni.

Felhívnám a figyelmet kedves kolléga előző bejegyzésére, amiben arra buzdít, hogy ne féljünk segítséget kérni. Én is csak erre tudom bátorítani az olvasómat. Kérj segítséget! Ha nem tudod, hogyan kellene bármelyik oldalt értékelni, kérj segítséget!

Az előző gondolatmenetemet folytatva még mindig a versenyképesség témakörében kalandoznék. Nézd meg jól a képet. A te céged hol van a képen? Esetleg sehol sem? Vagyis nem az vagy, aki nyomásra csökkenti a terméke/szolgáltatása árát? Sem az, aki látványos praktikákkal csalogatja a vevőt az „üzletébe”, és nyújt dupla terméket/szolgáltatást azonos árért? És nem vagy középen sem sírva-ríva, hogy a körülötted lévő verseny teljesen ellehetetlenít. Persze nehéz nem megtalálnod magad a képen, de nem is kell mindenképpen azonosítanom magadat az előbbi kategóriákkal.

Szerintem öröm, ha nem tudod magadat a képen elhelyezni. Ez számomra azt jelenti, hogy van benned akarás, szeretnél tenni azért, hogy céged terméke, szolgáltatása, illetve maga a cég úgy legyen pozícionálva, ahogyan az a víziódnak legjobban megfelel.

Nem kell sietned, nem kell lemondanod semmiről, és nem kell a válság árjával sem haladnod. Légy figyelmes, tudatos, és akarj változtatni. A másik dolog: kérj segítséget! Nem szégyen! Egy személyben nem lehet mindenhez érteni, és drága mulatság lenne minden cégben alkalmazni egy marketingest, aki a versenyképesség elemzéseket elvégzi, és ezeket alapul véve találja ki a kampányokat, hogy hogyan szólítsátok meg a vevőt, vagy éppen a termék/szolgáltatás mennyi állja meg a helyét azon a piacon, ahol te vagy. Vagy egy … És itt lehetne folytatni a szakemberek sorával, akik segítséget nyújthatnak neked, hogy a vevő a multik között megbújva téged is észre vegyen.

Sejtem, ezeket nem tartod magvas gondolatoknak. Nem is ez a bejegyzés lesz az, ami céged aktuális állapotán lendít, azonban jó, ha újra és újra hallod, olvasod ezeket a gondolatokat, hogy magad is motivált, és bizakodó légy a jövődet illetően.

Most látom csak, hogy kissé sokáig tartott nálam a karácsony, utoljára 1 hónapja írtam, így már talán ideje is folytatni, amit elkezdtem. Szóval már biztos mindenki feleszmélt a karácsonyi-szilveszteri bulikból, ha bróker, ha nem, gondolom már akkor is magánál van. Persze ami az utóbbi időben a piacon zajlott, nem biztos, ha az ember kijózanodik. Pontosabban nehezen lehet megkülönböztetni a két állapotot, mert mind a kettő olyan irracionális.

De most legyen ez a siker posztja, a pozitív gondolatoké, a "futunk és nem lankadunk" gondolaté. Most, hogy még a FB-n is minden második poszt arról szól, hogy bajban vagyunk, őrület van, jaj, az államháztartási hiány stb, én mégis lelkesíteni szeretnék. Őszintén mondom első sorban magamat. És ez által remélhetően másokat is.

Mit tehetünk nehéz időben? Mi a legnehezebb?

Nekem mindenképpen higgadtnak maradni, a lelkesedésem nem elveszíteni, megtalálni a legnehezebb helyzetben is a lehetőséget (így hűnek maradni a blogunk címéhez :-)). Gondolom nem vagyok egyedül. Ha mégis, akkor csak hálát tudok adni az Istennek, hogy másoknak nincsenek ilyen nehézségeik. Szóval most- rendhagyó módon- személyes tapasztalatokat szeretnék megosztani. Ígérem ebből nem csinálok rendszert, és inkább azzal foglalkozom majd, amivel eredetileg szerettem volna. Most mégis úgy érzem, hogy erre nemcsak nekem van szükségem.

Tehát ott tartottam, hogy higgadtnak maradni. Hát, mit ne mondjak, szinte ez a legnehezebb. Minden csatornából csak az folyik, hogy világvége, itt a vége, krach stb. Tegnap még a tévében is a Dredd bíró volt (mondjuk még mindig nem annyira gáz, mint karácsony napján a Terminátor 2 :-)). Mit tehetünk? Megfeszítjük hitünket. Na ja, most ne tessék hülyének nézni. Ilyen időszakban csak az segít, ha elkezdünk abban hinni, hogy lesz jobb, szebb. És megtanulunk magunkban 10-ig, 100-ig, 1000-ig számolni. Valamint kialakítjuk magunkban azt a képességet, hogy a problémát egy megoldandó feladatként értelmezzük és ne egy hatalmas, mindent elnyelő és bekebelező szörnyként. Tudom, tudom, könnyű mondani. De higgyétek el, én minden nap ezt csinálom. Nem kell sok idő, és az ember már rászokik.

Nézzük mit tehetünk a lelkesedésért. Szerintem a lelkesedés csak döntés kérdése. Minden nap dönteni kell arról, hogy nem hagyom, hogy a világ baja és nehézsége megkeserítsen. Nem vagyok hajlandó megengedni magamnak azt a luxust, hogy a félelem leuralja a lelkemet és a gondolataimat. Én minden nap eldöntöm, hogy miért fogok lelkesedni. Mi fog lelkesíteni. Mondjuk nekem talán könnyű dolgom van, mert hála Istennek, nagyon jó kollégáim vannak, így a munkahelyem nagyon lelkesítő szokott lenni, így elég bejönnöm dolgozni.Látni azt, hogy ők is küzdenek velem, ott vannak mellett és teljes mellszélességgel támogatnak, mindennél nagyobb öröm. De lelkesíthet még az is, hogy hétvégén a testvéreimmel elmegyünk moziba. Tudom ezek apró dolognak tűnnek, de ha ezekre koncentrálunk, agyunk képes higgadtan dolgozni, és máris nincs olyan nagy sötétség.

A lehetőség megtalálása minden helyzetben ott van a szemünk előtt. Minden probléma lehetőség a tanulásra, a sikerre, a győzelemre. A kérdés, hogy akarunk-e győzni vagy nem? Ha igen, akkor ne is gondoljunk másra. Ne csüggedjünk! Örüljünk a legkisebb sikernek is. Ne hagyjuk, hogy elvegyék a kedvünket! Az, hogy mi éppen miben vagyunk, az sokszor nem a mi döntésünk, hanem a körülményeké. De az, hogy hogyan viszonyulunk mindehhez, az már csakis a mi döntésünk.

Én minden reggel jóra készülök. Ez pedig igencsak lelkesítő.

Kedves Olvasóm! Mivel elkezdődött az év, így ismét szeretnék érdekes, és gondolatébresztő bejegyzésekkel kedveskedni Neked.

Az idei év első bejegyzése szóljon a versenyképességről. A fenti képen egy érdekes gondolatot szerettem volna behozni, ami rendkívül fontos. A versenyképesség összehasonlíthatóvá teszi a vállalkozásoknak, vállalkozások csoportjainak azt a képességét, hogy egy adott piacon termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítsenek. És a piacon senki sincsen egyedül, így fontos, hogy ismerjük a piaci szereplőket, ismerjük a céljaikat, eszközeiket, erősségeiket, és gyengeségeiket azért, hogy a piacon magunkat „megtaláljuk”. Így pontosabban, jobban tudjuk magunkat meghatározni, és ami nagyon fontos: meg is tudjuk magunkat különböztetni.

A vevő sok szempont szerint választ, könyvek százai, kutatások ezrei bizonyítják, hogy melyek a vevő preferenciái. Személyes véleményem (és biztosan erre is van bizonyíték) az, hogy nem csak az ár számít, hanem a hozzáadott érték is, és ezen belül egy fontos hozzáadott érték az, hogy a vevő szereti megkülönböztetni, tudni a szolgáltatója egyediségeit, különlegességeit, és van úgy, hogy ezért magasabb áron is vállalja a vásárlást. Persze, most gondolhatsz a válságra, a nagy versenyre, és mondhatod azt, hogy ez humbug, de a tapasztalatom azt mutatja, hogy csak így éri meg gondolkozni (persze ez alatt hosszú távon való tervezést értek).

A versenyképesség biztosítása nem rutinfeladat, nem oldódik meg magától, és nem érsz rá vele „majd” foglalkozni. A vezetőnek a környezet jelentős mértékű változására kell felkészítenie a céget, amihez elengedhetetlen a tudatosság, a szervezet erőforrásainak biztos ismerete, illetve a szervezeti teljesítmény eredményes befolyásolásának a gyakorlata. Ezeket tudni kell kezelni (itt is az információval való bánásmód, és a proaktivitás a legfontosabbak), és szükséges összevetni a már meglévő stratégiával. 

Szerencsére nem vagy egyedül a tudás, vagy a gyakorlat megszerzésében. Hadd ajánljak egy ingyenes nyílt napot, ami a versenyképességgel kapcsolatban nyújt hasznos időtöltést. Az alábbi linken megtalálod az esemény leírását: www.lehetoseg-menedzsment.hu. Megéri ott lenni!