A héten, vagy inkább az elmúlt hetekben folyton azt lehet olvasni, hogy a bűvös, március 15-ei dátum után az ügyvezetői felelősség növelésével eljön a vég a vezetők számára, hiszen döntéseiket egy harmadik fél bármikor megkérdőjelezheti. Ugye a módosítás nagyon röviden erről szól. Olyan képet festettek ezek a cikkek, hogy az embernek biztosan 1-2 percre elment a kedve az egész cégvezetősditől. Szerintem, ezt rendesen felfújták...
Viszont éppen azért, hogy a döntéseinket meg tudjuk jobban indokolni, jöjjön a következőkben egy kis elmélet*, amit valamelyik következő bejegyzésben majd gyakorlatban is szemléltetek. De most maradjunk a jól bevált elméletnél!
Amindennapi, és a céges életben is számos megoldandó helyzettel találkozunk, ezeket most nevezzük problémának, bár én a lehetőség szót jobban szeretem, viszont maradjunk annál, amivel a többség azonosulni tud. Szóval ott van előttünk az a megoldandó probléma, mihely is kezdjek most?
Van, aki azonnal nekilát a megoldásnak, van, aki infót szerez, majd esetleg alternatívákat állít fel, és utána ez alapján mérlegelve meghozza a DÖNTÉST a hogyanról. Vagy létezik ez vegyesen. Ki milyen személyiséggel, gyakorlattal, vagy éppen mennyi idővel és egyéb erőforrással rendelkezik a folyamathoz. Mert ugye a problémamegoldás, aminek bizonyos részeinél döntési helyzet áll elő, az mégiscsak egy folyamat. Vagy annak kellene lennie. Vagyis. Behoznak egy-két színmintát nekem, legyen A és B. Azonnal rávágom, hogy B. Ez nem folyamat, csak egy megérzés indukálta választás. Ha azt mondom, hogy B, mert ebben a színben kellemesebb légkört tudok megteremteni, és nem mellékesen még a mostani, már jól bevált kanapé is passzol hozzá, no ez már egy folyamat. Legalább 1,5 percet gondolkodtam rajta ;). Persze ez azért nem ilyen egyszerű.
A vezető tevékenysége során az alábbi vezetői döntésekkel "működik":
- A feladatok jellege szerint: programozott és nem programozott döntéseket hoz.
- Időtartamok szerint is megkülönböztethetjük ezeket a döntéseket.
- Vagy a döntéshozatal módja szerint.
Programozott döntés, amikor pl. van egy belső szabályzat és az abban megfogalmazottak szerint járunk el. Bár lenne ez mindenhol!
Nem programozott döntésekkor van lehetősége az intuícióra, kreativitásra vagy az előző tapasztalatok felhasználására.
Időtartam szerint gondoljuk ugyanazokra, amit már újra és újra kitárgyaltunk az üzleti tervezés vonatkozásába: rövid, közép és hosszútáv.
És a mód: egyéni vagy csoportos. Én úgy látom, hogy egyre több vezető ismeri fel a csoportos döntéshozatalban rejlő lehetőségeket - mondom mindezt úgy, hogy tudom, vannak alkalmak, amikor egy kézben kell tartani a dolgokat.
Szóval, ahogyan már ebből is látható talán, a döntéshozatalnak ugyanannyira része a racionális döntéshozás, mint az érzelmekkel vezérelt, intuitív döntés. Igazság szerint nincs jó és rossz, nincs olyan, amit 100%-ig követni kellene. Itt is az igaz, hogy egy-egy probléma kapcsán számos tényező befolyásolhatja, hogy melyiket érdemes választani.
Szerintem az a legjobb, ha a döntésünkhöz vezető utat valamilyen módon "lejegyezzük", egy füzetbe, egy note-ba, vagy valahová, hogy a döntés után előhúzva is újra ott sorakozzanak az érvek. Ha ezek mellettünk vannak, nincs okunk félni. Elővéve gyorsabban egyértelművé tudjuk tenni a helyzetet. Ha e mellett ki tudunk állni, és minden azt mutatja, hogy a legjobb döntést hoztuk, akkor ne kezdjünk el mindenféle cikkek miatt aggódni!
Persze dönthetünk rosszul is, erről a legközelebbi bejegyzésben igyekszem 1-2 gondolatot összeszedni.
* Az elmélethez segítséget nyújtott Roóz József Vetzetésmódszertan című könyve, amit mindenkinek ajánlok, hogy egyszer vegye kézbe.
