Na, most hogy felébredtem, folytatom is ott, ahol még a múlt évben abbahagytam a dolgot. Emlékeztetőül annyit, hogy eddig eljutottunk addig az első lépésben, hogy vannak adataink arról, hogy kik is a piacon a versenytársaink és mik a termékeik. Most az értékeléssel fogunk foglalkozni, ami magába foglalja a piac és a 2011-es év értékelését is.
És mint mindig: a felelősség nem engem terhel :-) (úgy tűnik most valamiért a Mission Impossible-re jár az agyam).
Tehát értékeljünk. De hogyan? Mindenekelőtt objektívan, vagyis a legjobb, ha olyan rendszer alakítunk ki, ami lehetővé teszi az objektív értékelést. Ez lehet valamilyen arányosított rendszer, vagyis azt mondom, hogy legyen az A termék és minden jellemzője 1 és ami ennél jobb, az legyen 2, 3, 4, 5, esetleg leírva itt pontosan milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a terméknek, ami pedig rosszabb, az lehet 0, -1, -2 -3. Itt is persze meghatározva, mit is értünk ezeken az értékeken. Ezután már el tudjuk helyezni a saját termékünket is, vagyis kb tudjuk, hogy egy felállított rendszerben hol áll a portékánk. Fontos, hogy a jellemzőket nagyon jól határozzuk meg, mert itt ez a kulcsa az egésznek.
Persze más alapon is tudjuk a piacot értékelni, lehet ez az árbevétel, forgalom, jövedelmezőség stb. Mivel most kisvállalkozásokról beszélek, így talán ez a legcélravezetőbb megoldás az értékelésre. Mármint az, amit fent ismertettem.
Most már van arról fogalmunk, hogy hol is áll a termékünk. Következő lépés a célpiac értékelése. Nézzük meg, hogy mennyire fizetőképes, mennyi lehetőség van még a piacban. Itt megint fontos a versenytársakat is górcső alá venni, felismerni, hogy milyen lépéseket tettek a múlt évben, és azáltal hová jutottak.
Itt az idő a saját kis gyermekünk vagyis vállalkozásunk értékelésére. Először is kezdjük a humánerőforrás értékelésével. Ki mennyire végezte jól a munkáját? Kiben vannak még lehetőségek? Kit mivel lehetne még motiválni? Esetleg: kitől kellene megválni? Engem mindig érdekel a kollégák véleménye is, így tőlük is kérem, hogy egyrészt értékeljék a saját munkájukat, valamint a cég haladását is. Még azt is szoktam kérni, hogy értékeljék az én munkámat, és írják le, hogy szerintük ők mit tudnak még tenni, hogy a cég minél jobban menjen. Most látom olvasóim arcán a kifejezést, hogy nehogy már a beosztott értékeljen engem, de higgyétek el, csak bátorítani tudlak titeket erre. Ha vezető az ember, sokszor annyira belemerül a 'mindenben nekem kell dönteni' helyzetbe, hogy sokszor úgy érzi, megkérdőjelezhetetlenek a tevékenységei, mindent ő tud a legjobban, és persze mindennel tisztában van. Aztán jön a bukta, és kiderül, hogy még saját magamat sem ismerem. Szóval ezért jó, ha az ember vélemények kap a kollégáktól. Nem szoktak bántóak lenni, és ha kritikát fogalmaznak is meg, azt is kulturáltan teszik. A kritikát az ember vagy elfogadja, és ha olyan változtat, vagy csak egyszerűen információt kap arról, hogy így gondolják.
Aztán jön a következő, tapasztalataim szerint ez inkább a fekete leves, mint az előző: a pénzügyi értékelés. Hogyan is állunk? Hol is tartunk? Milyen mutatóink vannak? Erre szerintem egy könyvtárnyi szakirodalom van, hogyan tudjuk a pénzügyi mutatóinkat értékelni. Mindenki keresse meg a legjobbat. Vagy kérjen segítséget :-).
Aztán értékeljük az ügyfélszolgálatunkat, a partnerkezelésünket is. Mivel ez szorosan összefügg az emberek értékelésével, így erre nem áldoznék időt, mert valójában az emberek értékelésével ezt párhuzamosan meg is ejthetjük.
És elérkeztünk a 2011-es célok értékeléséhez. Gondolom többeknek ez nem lesz probléma, mert vagy elérték, vagy nem is volt, így nincs mit értékelni. Ha elértük, akkor azt érdemes megnézni, hogy nem volt-e túl alacsony a cél. Ha nem értük el, akkor viszont azt tárjuk fel, hogy miért nem sikerült. Lehet, hogy irreális volt maga a cél, lehet, hogy nem vettük figyelembe az év során, lehet, hogy egyszerűen mással voltunk elfoglalva.
Ha mindezzel megvagyunk, akkor már egészen jól állunk információ terén. Már lesz mit elemezni, és lesz mire építeni.
Felhívnám a figyelmet kedves kolléga előző bejegyzésére, amiben arra buzdít, hogy ne féljünk segítséget kérni. Én is csak erre tudom bátorítani az olvasómat. Kérj segítséget! Ha nem tudod, hogyan kellene bármelyik oldalt értékelni, kérj segítséget!
