Hozd lendületbe a vállalkozásodat

Mai bejegyzésem a humánerőforrás témakörben fog mozogni. Ne haragudjatok ezért, de köt a végzettségem, és a saját szakmai érdeklődésem J

Ahogyan azt a képen is láthatjátok a munkavállalók pótlása több módszerrel is történhet, erre nagy mennyiségű szakirodalom létezik, rengeteg portál, ami azonnali információval szolgál, és rengeteg cég, aki a HR toborzást, kiválasztást, és egyéb folyamatokat is tudja támogatni.

Miért is fontos ez a téma? Nos, biztosan ez is a könyöködön jön ki. HR??? Humán erőforrás??? Miért is erőforrás? Gizi nem csak munkavállaló? Miért kellene többet foglalkoznom vele annál, mint hogy felveszem, megkapja havonta a fizetését, és rászólok, ha valamit rosszul csinált?

Sőt, azt hiszem, hogy egy-egy bejegyzésemben már bele is kezdtem a téma körüljárásába.

AStratégia előző bejegyzéseiben az innováció témakörében pro és kontra érveket hozott fel. És talán meglepő volt, de itt is felmerült a HR kérdése. Igen, a HR bármiről is beszéljünk a szervezetben, ott van, és nem lehet, nem érdemes megkerülni. A HR-t azért szeretjük, mert annak ellenére, hogy most arra gondolsz, hogy drága, képes ötleteivel, elképzeléseivel az innováció költségét csökkenteni. Hiszed, van sem, ez igaz.

Hogyan is vonhatod be őket a fejlesztésekbe azon kívül, hogy kiadod nekik a feladatot? Vannak erre jó módszerek:

• kihelyezhetsz ötletládákat, ahová anonim módon, vagy akár nevüket vállalva elhelyezhetik az ötleteiket,
• beépíthetsz a fizetésbe, jutalékokba egy olyan részt, ami az innovációt ösztönzi,
• módosíthatod úgy a légkört, hogy elmondják a véleményüket,
• elküldheted nyílt napra, amiről olyan beszámolót kérsz, amelybe ő az ötleteit beépítheti,
• rendezhetsz brain stormingot,
• vagy egy belső tréning folyamán is beépítheted a feladatok közé.

És ez még csupán pár ötlet volt, amit felhasználva újabb szemszögek, szempontok kerülhetnek elő, amelyekkel jobbá, hatékonyabbá varázsolható a szervezet.

Persze távolról okosnak tűnhetek. Amit még mindenképpen tudnod kell, hogy sok mindentől függ annak kiválasztása, hogy hogyan indulj el az úton:

• mennyi ideje dolgoztok együtt?
• mivel foglalkozik a szervezet?
• melyek a szervezet céljai?
• milyen a szervezet kommunikációja, légköre?
• milyen a vezető?
• mivel motiválhatóak az egyes beosztottak?

Mára ennyi volt. Ha esetleg még vannak egyéb ötleteid, ne tartsd magadban, kommentelj. Segítsünk együtt 2012-ben a cégvezetőknek J

Az előző bejegyzésemben azt írtam le, hogy mi szól az innováció ellen. És most azt fogom, hogy mi szól mellette.

Szóval öveket becsatolni, jönnek az érvek!

Nincs pénz: BRRRRRRRRRRRRRRRR!!!!!!!! Kinek van?!?!?!?! Persze, hogy a zsidóbolsevikgyurcsánysoros bagázsnak, meg a bankoknak. Na, de kérem! Ez nem igaz! Először is, mire kellene pénz? Tudjuk egyáltalán? Foglalkoztunk vele? Terveztünk? Tudjuk mennyi kellene? És mire? Uram bocsá' eszünkbe jutott alternatív megoldás? Szóval a pénzről először ennyit....

Nincs idő erre: akkor tessék találni, átszervezéssel, munkamegosztással, vagy kérjünk segítséget (tudom, hogy ez a mániánk, de ebből élünk :-D), vagy beszélgessünk az alkalmazottainkkal stb. Szóval üljünk le, és nézzük meg, honnan tudunk időt szakítani erre. (kockás papír, ceruza, és mindent le tudunk írni)

Aztán: mit szólnak majd a kollégák? Erre zsigerből azt mondanám, hogy kit érdekel? Akarnak munkahelyet vagy nem? Na, de ne legyünk kapitalisták, foglalkozni kell persze az emberekkel. Valójában ez lesz a legegyszerűbb: be kell vonni őket, figyelembe kell venni a véleményüket, de nem valami mesterkélt módon, hanem természetesen. Ha eddig nem kérdeztük meg őket erről, akkor ne kezdjük valami teátrális összejövetellel, mert az mindenkinek kényelmetlen lesz. Kezdjük kicsiben, először csak röviden, majd mindig egyre előrébb. Úgy, ahogy a kisherceg a rókát szeliditette.

Amiért az innováció alapvetően fontos: A PIACON MARADÁSÉRT!!!!!! Tessék megérteni, hogy ha akarjuk, ha nem, az fog a piacon maradni, aki képes fejlődni. 

És lehet nagyképűnek lenni, hogy mit beszélünk mi, meg hogy csak azoktól fogadunk el tanácsot, akik már megcsinálták. Lehet arra hivatkozni, hogy hát jön a bevétel, és nem csinálunk semmit, de higgyétek el, ez csak önámítás. Ja, a nagyképűségről pedig csak annyit, hogy Bölcs Salamon is megírta: A bukás előtt kevélység jár. Ezt érdemes a szemünk előtt tartani.

Miért ne fejlesszünk?

Elsősorban azért ne, mert az pénzbe kerül. Mert hát ahhoz, hogy egy terméket, szolgáltatást magasabb szintre juttassuk, mindenképpen pénzre lesz szükségünk. Még akkor is, ha nem sokra. Tehát ez csak a pénzt viszi.

Aztán meg a munka, amit belefektetünk. Foglalkozni kell vele, de kinek van erre ideje manapság, mikor minden a nyakunkon van? Meg aztán mire rájövünk mit kellene fejleszteni, már más meg is csinálja. Nincs is ennek semmi értelme.

A következő, ami eszembe jut: mit fognak hozzá szólni a munkatársak? Biztos órák hosszat kell majd nekik magyarázni, hogy miért kellett ez. Aztán meg majd velük kell küzdeni, hogy ők úgy csinálják a dolgokat, ahogyan kellene.

Ja, és persze az is gáz, hogy lövésem sincs, hogy mit kellene fejleszteni. A robottechnikára nekem pénzem nincs, másban meg nem tudok gondolkodni.

Jó minden, ahogy van. Majd vége lesz ennek is, mint minden másnak...

Na, szóval, komolyra fordítva a szót: magadra ismersz? Akkor a következő bejegyzést (2012.02.20.) ajánlom figyelmedbe. Addig kapsz egy hétvégét gondolkodni (már ha lesz időd a sok munkában)

http://hvg.hu/itthon/20120202_demjan_jobbagyrendszer

A fenti cikkben az az érdekes, hogy eddig ezt még nem nagyon láttam így leírva. De be kell valljam, egyetértek vele. Valahol vállalkozói szinten ott vagyunk, mint amikor az 1850-es években a jobbágyfelszabadítás megtörtént: a jobbágyok a földdel nem tudtak mit kezdeni, a földesurak meg a pénzt szórták szét (emlékezzünk Mikszáth regényeire).

Szóval most ott vagyunk, hogy 40 év alatt szétverték még a vállalkozásnak a gondolatát is az emberekben. Valamint rászoktatták őket, hogy mindig van munka, mindig lesz pénz (még ha nem is sok). Így amikor eljött a Kánaán (a rendszerváltás), amikor quasi gyorsan lehetett, pontosabban könnyen lehetett "vállalkozni". Egyszerű volt minden, volt igény, aztán persze volt pénz is, szóval a piac nagyon barátságos volt. (Az igényről csak annyit, hogy én még emlékszem, hogy banánért álltunk sorba, aztán arra is, hogy milyen nagy szám volt a '90-es években, hogy már szeptemberben lehetett banánt kapni, és nem kellett érte verekedni, és még hosszan sorolhatnám).

Akinek egy kicsi pénze volt, biztosan belefogott valamibe. Csak egy dolog hibádzott: ha van fellendülés, van válság is. Ezt nem szabad elfelejtetni. De a vállalkozók- persze tisztelet a kivételnek- abban élt, hogy ennek nem lesz vége, egyre nagyobbakat álmodtak (nagy étterem komplexumot a kisvárosba- mert ez volt a gyermekkori álma stb.). Egyetlen egy pont volt, egy picike pont, amit nem vettek figyelembe a tervezésnél: mivel jár egy válság? Hogyan lehet erre felkészülni?. Aztán jöttek a 2000-es évek. Először az eleje, amikor volt egy kisebb piaci visszaesés, de azt a rengeteg hitelkihelyezéssel megoldották, de az igazi érvágás a 2008-as év volt, és azóta majdnem minden év. Erre is fel lehetett volna készülni, ha vannak olyan apáink, nagyapáink, akik mondjuk megélték volna az USA-ban az olajválságot és annak piaci szerepét, vagy egyéb nagyobb válságokat, és azokról tudtak volna most beszélni. De nem voltunk ilyen szerencsések. Most nekünk kell megtanulnunk saját bőrünkön, hogyan gazdálkodjunk a talentumainkkal, hogy majd a gyermekeknek tudjunk tanácsot adni.

Mert ne feledjük: ha van fellendülés, lesz válság, és ha van válság, lesz fellendülés is.

(képhez annyit, hogy most cicás hetem van, és mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy kapcsolatot találjon a kép és a szöveg között)

Most csak egy rövid, gondolatébresztő bejegyzést szeretnék írni, amit a MALÉV csődje miatt az egyik barátom az FB-n megjegyzése ihletett: Milyen érdekes, hogy a piac 2-3 óra alatt rárepült a lehetőségre?

Ez azért érdekes, mert csak nekünk tűnik úgy, hogy ez 2-3 óra volt, valójában (és ezt a február 3-án a Travel Service ügyvezetőjével készült riport- Egyenes Beszédben- is alátámasztja) erre már egy hónapja készültek.

Korábban már beszéltem arról, hogy fontos figyelni a versenytársakat. Na, ezért is érdemes, hiszen nagyon egyszerű a piac törvénye: az űrt hamar be fogják tölteni. Ha egy szereplő kilép a piacról, az ottlévők a felszabadult részt hamar átveszik. Ebben a turbulens világban ez sajnos szinte mindenkivel megeshet, így érdemes a piaci versenytársainkat figyelni, hiszen így könnyen juthatunk olyan piaci részesedéshez, amit egyébként súlyos marketing és fejlesztési pénzekkel tudnánk csak megszerezni.

Másik dolog: erre készülni kell. Nem elég csak látni, lennie kell ilyen helyzetekre is tervünknek. Tudom-tudom, kisvállalatok vagyunk, nem fogunk ilyen helyzetbe kerülni. Dehogynem! Csak nem a MALÉV-val, hanem a szomszéd kisbolttal, vagy a helyi pékséggel stb.

Szóval, megint csak arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy amennyiben nincs erre erőforrás (humán vagy tudás, vagyis azért nem végezzük ezt a figyelést, mert nincs ki végezze, vagy azt se tudjuk honnan kezdjük), mindenképpen kérjünk segítséget. Megtérül már az első alkalommal!

(a kép lényege a cikkhez, hogy ha nem cselekszünk, így járhatunk:-))

Másik nélkülözhetetlen képesség a proaktivitás. Éppen ezért helyeztük kolléganőmmel eddig olyan nagy hangsúlyt a stratégiára, mivel ez is szükséges ahhoz, hogy az ember képes legyen proaktívan cselekedni. Fel kell még ismerni a lehetőségeket, és a veszélyeket is, és folyamatosan előre kell nézni, nem pedig várni, ej’ ráérünk arra még. Ide példaként minden előző stratégiával összefüggő bejegyzésünket ajánlom.

Végül a változásmenedzselési képesség fontosságára hívom fel a figyelmedet, hiszen akár napról napra is megváltoznak olyan dolgok, amelyek kihatással vannak rád, és a szervezetedre, így nem bújhatsz el előlük, nem várhatsz rájuk, és nem kerülheted el őket. Ahhoz, hogy a változásokat jól tudd kezelni, szükséges egy olyan szervezet építése, amely képes arra a rugalmasságra, ami a változással jár.

Sőt, a szervezet lehet akár a legnagyobb segítséged is, hiszen kreatív, ötletekkel teli, hozzáértő emberek (is) dolgoznak neked, veled, használd őket. És ami nagyon fontos: felépítetted a szervezetedet, használod a veled együttdolgozók ötleteit, és ugyan adtál nekik felelősséget is, de a végső döntés a te kezedben van. És dönteni márpedig kell. Azt halogatni, vagy nem dönteni badarság. Minden olyan gyorsan változik, lehet, hogy egy rosszul meghozott döntés eredménye pozitív végeredményt hoz. Ismerd fel, lépd meg, és támogasd a változást, hiszen ez visz előre. Az innováció nem csak egy szépen csengő szó a falra kifüggesztve: higgy benne, cselekedj, és arasd le a gyümölcsét.

Persze még most is hitetlen vagy, biztosan találsz számos kifogást, ami megnyugtat téged, hogy jól csinálod. Én csupán annyit szeretnék, ha egy gondolat tábort verne az agyad egyik mély zugában, és egyszer, ha szükséged lesz rá, akkor felszínre törne.

A XXI. században talpon maradni sokkal nehezebb, mint eddig bármikor, főleg hazánkban. Ezt te is érzed. De ne add fel, legyen erőd kipróbálni valami újat annak ellenére is, hogy lehet, hogy már többször tapasztaltad, hogy nem lett jobb: elemtél tréningre: nem hatott, elolvastad a téma könyveit: hasztalanul. Rávetted megad egy tanácsadó bevonására, de csak több munkát, és pénzkidobást jelentett (itt megragadom a lehetőséget, hogy a pozitív csalódásokra is felhívjam a figyelmet, hiszen aki igazán elhivatott a szakmájában, ott nem tudsz mellé lőni, és igazi segítséget jelent). Gondold végig: lehet, hogy nem a tréninggel, könyvvel, tanácsadóval, coachcsal, stb. volt a gond, hanem még te nem álltál készen arra, hogy befogadd.

Céget vezetni nem egy állandó dolog, folyamatos változás, alakulás, aminek része a vezető személyisége is.

Eddig több szempontból megközelítettük a stratégia kérdéskörét, beszéltünk már szemléletbeli dolgokról, és arról is, hogy kis lépésekkel minden cél elérhető a zord körülmények ellenére is.

Most azt gondoltam, hogy ne a szervezet oldaláról, hanem a vezető felől közelítsük meg egy kicsit a témánkat, vagyis mit is vár el a 21. század egy vezetőtől.

Mint mindig, nem szakirodalmat, nem nagy gondolkodók még nagyobb ideáit szeretném veletek megosztani, hanem tapasztalatokat, illetve tapasztalatainkat. Remélem, fel tudjátok majd használni, vagy mint általában: elindít bennetek 1-2 gondolatot.

A XXI. század vezetője, és talán a vezető nem is mindig a legkifejezőbb szó, folyamatos „küzdelmet” vív a belső vevőkkel (munkatársak) és a külső vevőkkel (partnerek, beszállítók), miközben figyel és reagál a környezetre (mikro, makro) és mindezek során információt gyűjt, amelyeket elemezve irányítja a szervezetet a célja felé.

És persze (a környezetre reagálva) a szerintem legfontosabb 3 kompetenciához (elkerülvén a plagizálás vádját) Csath Magdolna Stratégiai tervezés és vezetés a 21. században című 1994-as kiadású munkáját segítségül hívom, hogy legyen vezérfonalam.

A XXI. század vezetőjének egyik legfontosabb kompetenciája az emberekkel való bánás képessége, hiszen nem szabad arról elfeledkeznie, hogy az ember is egy erőforrás, így a vele való bánásmód kihat az értékére, minőségére, és élettartamára. Vagyis az, hogy hogyan motiválom, hogyan kommunikálok felé, hogyan adok neki visszajelzést, hogyan építek csapatot, egyáltalán adok-e felelősséget, vagy tudok-e vezetőként, mint mentor szerepelni, mind meghatározzák azt, hogy az emberi erőforrásaimmal meddig, és milyen módon számolhatok.

Sok-sok példát tudnék felsorakoztatni (szerencsés vagyok, mert vezetőm az ebben a cikkben, és a következőben felsorolt kompetenciákkal rendelkezik), hiszen minden nap szembesülök pozitív tapasztalatokkal, de gondolom, te valami negatív példa után epekedsz, hogy lehessen rajta csámcsogni, így beadom a derekamat. Lássuk a példát: adott egy cég, ahol a vezető egy személyben vezet, ellenőrzi a többiek munkáját (ebben az esetben a többiek alvállalkozók), kapcsolatot tart a partnerekkel, elintézi a beszerzéseket, számlát állít ki, tárgyal, kapcsolatokat épít, ügyfélszolgálatot vezet, és megválaszolja az érdeklődők mindennemű kérdését. Szerinted napi hány órát dolgozik? Miért nem képes kiadni bizonyos feladatokat a kezéből? Meddig tartható ez az állapot? És a cég fejlődik, és ez szomorúbb dolog, hiszen ebben az esetben a vezető ereje fog gátat szabni a további fejlődésnek, mert lesz majd egy olyan pont, ahonnan nincs tovább. Pedig csak egy kis bizalmat kellene fektetni, legalább egy emberbe, aki mondjuk: elintézi helyette a beszerzéseket, vagy ügyfélszolgálatot, számlákat, megválaszolja az érdeklődők kérdéseit. És mindez rengeteg energiáját szabadítaná fel a vezetőnek, hogy a fejlődést végig tudja kísérni.

Mára legyen ennyi, a hét második felében megismerkedhetsz a másik két kompetenciával is.

Fontosnak tartom, hogy a 21. században már ne olyan gondokkal kelljen küzdenünk, ami az egyik ismerősömmel pár órával ezelőtt megesett. Adott egy szituáció: X felhívja Y-t, hogy küldene a főnökének egy e-mailt, azonban szüksége lenne hozzá az e-mail címére. Y, aki titkárnőként dolgozik ezen a helyen, arra hivatkozik, hogy nem adhatja ki az e-mail címet, így nem fogja elküldeni e-mailen Y főnökének e-mail címét X számára, és telefonban sem diktálja be, mert bonyolult, viszont, azt meg tudja tenni, hogy átfaxolja. A szituációt, vagyis a hívást ebben az esetben nagy röhögés követi X részéről, Y valószínűleg teljesen normálisan kezeli a szituációt, amit az is megerősít, hogy míg X és társa 20-szorra nevetnek a szituáción, a fax megérkezik a hőn áhított e-mail címmel.

Elemezzük a helyzetet:

X részéről:

• teljesen jogos elvárás, hogy az e-mail címet elkérje, és ezt a 21. század vívmányainak köszönhetően elektronikusan meg is kapja
•  különösen jogos elvárás egy titkárnőtől, hogy felhasználószintű számítástechnikai ismeretei legyenek

Y részéről:

• egyértelmű, hogy utasításokat követ legjobb tudása szerint
• ugyanakkor neki is érdeke, hogy jó benyomást keltsen a másik fél számára

Ki milyen hibát követett el?

X részéről:

Egyetlen hibát tudok felróni neki, ami pedig az, hogy ebben a szituációban csak az Y személyt minősítette, ahelyett, hogy végiggondolta volna, hogy Y főnöke is megéri a maga pénzét, ha hagyja, hogy így működjön a szervezete.

Y részéről:

Naivitás, a jelenlegi helyzetébe való belesüppedés, szűklátókörűség, amely megakadályozza őt saját maga fejlesztésében.

Y főnöke:

Vezetői szűklátókörűség, amely fakadhat nemtörődömségből, megszokásból, vagy lényeges dolgok figyelmen kívül hagyása (az alkalmazottak képzése, a szervezetben működő folyamatok ismerete, javítása, alkalmazkodás a 21. századi követelményekhez).

Nem hittem, hogy 2012.02.02-án megélek egy ilyen történetet. 10 éve normális lett volna, 2 éve megmosolyogtam volna, most szomorú vagyok emiatt. Ez egy szituáció, de ha ez egy nap alatt többször fordul elő, akkor mennyi drága munkaidő esik ki feleslegesen. És lehet, hogy Y egy gyöngyszem (ugye nem ismerhetjük a képességeit), de azt nézve, hogy ez milyen károkat okozhat közvetlenül egy szervezetben, rendkívül elszomorító.

Remélem, a ti cégeitekben már nem ilyen problémákkal kell szembe néznetek! A 21. század kihívásokkal teli, de másmilyenekkel.

Kedves Olvasóm! Kint nagyon hideg van, az év eleje lehet, hogy sok gondot jelent, és már ott tartasz, hogy bár lenne nyár; bár jönne plusz üzlet; oh, a kollégák már megint nincsenek toppon. Jelen bejegyzésemmel csak kitartást szeretnék kívánni neked.

Már egy hónap eltelt az évből… Hol tartasz azokban a lépésekben, amit AStratéga megajánlott neked? Már meg vagy minddel? És, hogy látod magadat 2012-ben? És melyek a terveid ebben az évben? Csak egy felsőbb hatalomban hiszel, vagy a saját termékedben, szolgáltatásodban? Hiszel-e a cégedben?

Ebben az időben remek lehetőséged nyílhat a szervezeti légkör felmelegítésére, arra, hogy szervezetedet, folyamataidat, termékedet, vagy szolgáltatásodat fejleszd. Kulcs az innováció. Az innováció nem csak komoly pénzekkel oldható meg. Kérd a kollégák segítségét, ötleteljetek, tedd érdekeltté őket abban, hogy igazán részesei legyenek a szervezetnek.

Kis lépések egymás után… apró gondolatok, ötletek. Egy olyan légkör, amiben mindenki fejlődni szeretne, ahelyett, hogy kint hideg van, és az irodában bent mindenki amiatt aggódik, hogy mi lesz vele.

Felelősséged neked is van, és a veled együtt dolgozóknak is, csak hagyd, hogy ők is részesei legyenek. Persze ne mindenkit, valaki alkalmatlan arra, hogy a felelősséget megoszd vele.

Most azt hiszed, hogy ez az év vízválasztó? Lényegében az. Viszont több dolog múlik rajtad, mint a környezeteden.

2012-ben tiéd a lehetőség, a döntés a te kezedben van. Ne máshoz imádkozz, illetve ne csak így várd a sült galambot!

 Itt vagyunk a 4. lépésnél. De mi is ez? Emlékeztetőül: nézzünk szembe a 2012-es év első felével számokban is, valamint készítsünk stratégiát, vagyis hogyan érhetjük el a céljainkat.

Na, témánál vagyunk, gondolhatjátok, akik már folyamatosan nyomon követitek a blogot. Már megint a stratégia. Tudom, hogy sokan ezt hülyeségnek tartják, tudom, hogy olyan korban élünk, amikor szinte a következő hetet sem tudunk előre tervezni, én meg arról szeretnék írni, hogy egy!!!!! évre előre tervezzünk. Igen! Arról szeretnék írni. Sőt, nemcsak írni, hanem feltett szándékom, hogy erre mindenkit bátorítsak, és nemcsak az üzleti életben, hanem a magánéletünkben is.

Nagyon egyszerűen arról van szó, hogy ha nem tudjuk, merre tartunk nem fogunk odajutni. Csak kóválygunk körbe-körbe, de nincs semmi célunk, ha dönteni kell, nem tudunk, mert nem tudjuk, hogy mi a cél. Gondold csak el, ha nincs a hétvégi ebédre vonatkozóan célod (vagyis, hogy mit fogsz főzni), és bemész egy boltba, csak időt és pénzt fogsz vesztegetni, mert csak körözöl a boltban azon mélázva, hogy csirkét vagy marhát vegyél-e, levest vagy húst főzzél, vagy mind a kettőt.

Ha van célunk, össze tudjuk állítani azt, hogyan is tudjuk meglépni azokat. Nagyon valószínű, hogy a nagy lépések nem függnek az idők változásáról, a mérföldkövek (ha jó a célunk) nem változnak olyan gyorsan, hogy ne legyen érdemes vele foglalkozni.

Tehát tervezzük meg a 2012-es évet. Ne féljünk tervezni! Legyünk bátrak.

Következő bejegyzésemben próbálom ezt a tervezést egy egyszerű példával is alátámasztani. Remélem ezzel is segítek abban, hogy kedvet kapjatok egy kis tervezéshez és persze a megvalósításhoz is :-)