Az előző bejegyzésemben azt írtam le, hogy mi szól az innováció ellen. És most azt fogom, hogy mi szól mellette.

Szóval öveket becsatolni, jönnek az érvek!

Nincs pénz: BRRRRRRRRRRRRRRRR!!!!!!!! Kinek van?!?!?!?! Persze, hogy a zsidóbolsevikgyurcsánysoros bagázsnak, meg a bankoknak. Na, de kérem! Ez nem igaz! Először is, mire kellene pénz? Tudjuk egyáltalán? Foglalkoztunk vele? Terveztünk? Tudjuk mennyi kellene? És mire? Uram bocsá' eszünkbe jutott alternatív megoldás? Szóval a pénzről először ennyit....

Nincs idő erre: akkor tessék találni, átszervezéssel, munkamegosztással, vagy kérjünk segítséget (tudom, hogy ez a mániánk, de ebből élünk :-D), vagy beszélgessünk az alkalmazottainkkal stb. Szóval üljünk le, és nézzük meg, honnan tudunk időt szakítani erre. (kockás papír, ceruza, és mindent le tudunk írni)

Aztán: mit szólnak majd a kollégák? Erre zsigerből azt mondanám, hogy kit érdekel? Akarnak munkahelyet vagy nem? Na, de ne legyünk kapitalisták, foglalkozni kell persze az emberekkel. Valójában ez lesz a legegyszerűbb: be kell vonni őket, figyelembe kell venni a véleményüket, de nem valami mesterkélt módon, hanem természetesen. Ha eddig nem kérdeztük meg őket erről, akkor ne kezdjük valami teátrális összejövetellel, mert az mindenkinek kényelmetlen lesz. Kezdjük kicsiben, először csak röviden, majd mindig egyre előrébb. Úgy, ahogy a kisherceg a rókát szeliditette.

Amiért az innováció alapvetően fontos: A PIACON MARADÁSÉRT!!!!!! Tessék megérteni, hogy ha akarjuk, ha nem, az fog a piacon maradni, aki képes fejlődni. 

És lehet nagyképűnek lenni, hogy mit beszélünk mi, meg hogy csak azoktól fogadunk el tanácsot, akik már megcsinálták. Lehet arra hivatkozni, hogy hát jön a bevétel, és nem csinálunk semmit, de higgyétek el, ez csak önámítás. Ja, a nagyképűségről pedig csak annyit, hogy Bölcs Salamon is megírta: A bukás előtt kevélység jár. Ezt érdemes a szemünk előtt tartani.