Hozd lendületbe a vállalkozásodat

Karácsony után, de még újév előtt állunk, így még az ünnepi láz sajnos nem futott le. Éppen ezért nem is akarok magasztos, elméleti gondolatokat elültetni senki fejében sem.

Olvasóm, ha az ünnepek alatt mégis erre tévedsz, ne aggódj, nem foglak stresszelni azzal, hogy már értékelned kellett volna ezt az évet, és már el kellett volna kezdened a 2012-es év tervezését. Most pihenj. Nem lesz könnyű a következő év. Pihenj előre is.

Éppen főzés közben, gyerekekkel játék egy szabad percében, vagy a hírek olvasása közben tévedtél ide? Örülök, hogy itt vagy, így meglepetésként a sikeres vállalkozás receptjének egy módját találod meg. Sajnos nincsen sikerrecept, így azt mondom, ha jó hozzávalókból dolgozol, és jó az ízlésed, és adottak azok a feltételek, amivel ki tudod hozni a legjobbat a hozzávalókból, akkor már túl vagy a nehezén…

Remélem, figyelmesen megnézted a fenti képeket! Nem? Már karácsonyi lázban égsz? Ugyan még az irodában ülsz, az eszed mégis máshol jár? Akkor próbáld meg újra! Ez az első feladat: zökkenj ki egy pillanatra az ünnepi forgatagból. Nem azért, mert nem ez lenne a dolgod, csupán azért, hogy egy percre visszarántsalak a földre. Áll rajta pár pillanatig 2 lábbal, és nézz túl az Ünnepeket. Igen, tudom, hogy nehéz. Ha most nem megy, gyere vissza később!

Legyünk egy kicsit komolyak is, már amennyire a környezet engedi. (A rádióból folyik a karácsonyi zene, a kolléga Rudolfnak öltözött, forralt bor illata terjeng az irodában…)

Az 1. képen azt láthatod, hogy ugyan az ünnepek vannak előttünk, de érdemes messzebbre is ellátnunk, vagy csak máshogy szemlélnünk az előttünk álló dolgokat. Egyébként ezért szeretjük az ünnepeket, ilyenkor a karácsonyi csodák idején kipattanhat fejünkből a „túlélés” kulcsa. Ez tényleg nem a legjobb szó, nem túlélésről kellene beszélnünk, sokkal inkább megoldásról, lehetőségről, új ösvényekről. Persze ez szemlélet kérdése.

A 2. képen pedig azt látod, hogy a karácsonyt hogyan lehet másképpen megtervezni. Te ennyire tudatos vagy, vagy hagyod, hogy vigyen magával az ünnepi forgatag? Így működsz vezetőként is? Így tervezed a következő évet is?

Tudom, már megint sok kérdést teszek fel, vajon feleslegesen?

Most csak ennyit szerettem volna. Az év vége közeledtével mindenki szereti felemlegetni az év történéseit, sikereit, kudarcait, és nem csak a cége életében, hanem a magánéletében is. Én csupán annyit szeretnék, hogy ne rosszul megfogalmazott, nem átgondolt, esetleg hangulattól túlfűtött vállalásokkal lépnél át a következő évbe.

Ezért is fontos az 1. lépés: jelenlegi helyzetünket értékeljük. Ameddig ezt nem tesszük meg, addig az előző kívánságom nem teljesülhet.

Ezzel a gondolati sorral szeretnék mindenkinek Kellemes Karácsonyt Kívánni!

Kolléganőm a lépésekről kezdett el egy sorozatot, így én nagyon nem is szeretném megszakítani a gondolatmenetét. Csupán gondolatébresztőnek ajánlom a fenti képet. Mi az első gondolat/kérdés, ami megfogalmazódott a fejedben? Szerintem egyre gondolunk! Mindenki tapasztalta már ezt a munkája, vagy éppen a magánélete során, hogy értelmetlen, kevésbé fontos, vagy éppen tökéletesen hasztalan dolgokkal hajlamosak vagyunk több időt foglalkozni, mint amennyit rá kellene szánni, így fent áll a veszélye, hogy az igazán fontos dolgokra végül nem marad elég idő, energia, vagy éppen komolytalanná válik maga a folyamat.

Gondoltam, ez a kis képregény ad most mindenkinek egy jó percet a szervezet idei értékelése, vagy már a jövő év tervezése közben.

Mostanában egyre többen akarják megmondani, hogyan lehet tuti üzletet összehozni, van aki a marketingre esküszik, van aki az álmokra (álmodjunk nagyot, aztán valósítsuk meg), van olyan, aki a kapcsolatokban látja a megoldást, van aki abban, hogy szervezzük át a céget. Én mindegyiket nagyon fontosnak tartom, és nem hiszem, hogy bármelyiket ki lehetne hagyni, de azért lényeges a sorrend és a mennyiség is. Persze kell az embernek az, hogy a kis lelkét is ápolják, mondja meg az az öltönyös, elragadóan beszélő ember, hogy ha ezt és ezt teszed (lépések 1,2,3), akkor tuti sikeres leszel.

Na, most én ezt öltöny nélkül fogom tenni, de mindenkinek felhívom a figyelmét arra, hogy a siker az, hogy eggyel többször állunk fel, mint ahányszor elbuktunk. Vagyis én nem garantálok semmit, szerintem ez működik, de egy üzletben annyi minden tényező közrejátszik, hogy nehéz megmondani kinek mi fog bejönni (nagyon lényeges: emberek vagyunk, különböző lelki és egyéb képességekkel). Most, hogy így letoltam magamról a felelősséget a siker elmaradásával kapcsolatban, nézzük, hogy miről is lenne szó.

A múltkor leírtam, hogy szerintem hogyan lehet egy nehéz évet túlélni (annyira nem szeretem ezt a szót, mert a túléléskor csak a fennmaradásra koncentrálunk és nem a fejlődésre, nekem pedig most fejlövésem a fejlődés). Most az első lépést szeretném egy kicsit feszegetni. (emlékeztetőül(magamnak is): 1. lépés: jelenlegi helyzetünket értékeljük (piac, termék stb), és ezt tegyük meg a 2011-es évvel is).

Tapasztalatom szerint ez a legnehezebb. Miért? Mert nehezen ismerjük be, ha vannak nálunk jobbak, sikeresebbek, szebbek, okosabbak stb a piacon, ők biztos lopnak-csalnak-hazudnak. Induljunk ki abból, hogy nem lopnak-csalnak-hazudnak. Elemezzük higgadtan a piacot. Erre szerintem a legjobb, ha adatgyűjtésre valamelyik kollégát vagy családtagot kérjünk meg, őket biztos nem érinti meg a versenytárs "jobbsága" (ilyen magyar szó nincs, de legyünk újítók :-)) Szóval milyen adatot gyűjtsünk? Egyrészt kik vannak azon a piacon, ahol mi vagyunk (kicsi-nagy-óriási mindegy, mindenki). Aztán kik azok, akik helyettesítő terméket adnak (na, most az olvasónak látom elszürkült arcát, hogy mi a frász az a helyettesítő termék... Pl. a coca colának az ásványvíz, vagy a gyümölcslé, tehát olyan dolog, amit megvehetnek az én termékem/szolgáltatásom helyett). Aztán kik azok, akik ugyanarra a nyúlra lőnek, mint mi, még ha nem is puskával, hanem ágyúval, vagyis nézzük meg, hogy kik azok, akik ugyanazoknak a pénzét szeretné, akikét mi.

Közgazdaság területén mozgó vagy könyvet olvasó olvasóim arcán már látom is, hogy na, ez se tud újat mutatni (értem ezt arra, hogy a fent elírt elemzési módszer nem az én agyam szüleménye, de ha valami jó, minek találjak ki helyette mást? Majd lesz olyan is, ami az enyém).
 

Ha ezzel megvagyunk, akkor rakjuk össze az adatokat. És pihenjünk rá egy kicsit.

A következő bejegyzésemben folytatom, remélhetően már addigra meglesznek az adatok. (Jelezném, hogy még csak az 1. lépés elején tartunk, tehát még csak adataink vannak)

Jó gyűjtögetést!

(ui: annak, aki megírja, hogy ki volt a kiötlője a fenti elméletnek, van egy ajándékunk)

A minap egy érdekes cikket olvastam az egyik szakmai portálon, ahol a szerző egy kutatást végzett magyarországi vezetők körében a változással, változtatással kapcsolatba. Már rögtön a cím elgondolkodtatott: „Sokszor a vezetők állnak a változások útjában” (Forrás: http://www.hrportal.hu/hr/sokszor-a-vezetok-allnak-a-valtozasok-utjaban-20111205.html).

Még el sem kezdtem a cikket olvasni, amikorra a fejemben már több variáció is előkerült, ami a címet hivatott alátámasztani. Ezek után természetesen kíváncsian vártam, hogy mennyire fog a kutatás eredménye összefüggni azzal, ami a fejemben van. Biztos Te is elgondolkoztál már ezen, hogy vajon miért nem sikerült egy új termék bevezetése, egy új folyamat felállítása, vagy egy meglévő javítása.

Természetesen a fejétől bűzlik a hal, és ezt most nem azért írom, mert 100%-ig biztos, hogy így van, de nagyon is nagy szerepe van a vezető, vezetők elköteleződésének, hiszen ők alkotják meg, majd hajtatják végre a stratégiában foglaltakat, a beosztottak őket követve végzik a munkájukat, mintegy példaként tekintve a feletteseikre. Na már most milyen példa az, aki nem hisz abban, ami előtte van? Hogyan kövessék ők a beosztottjai, egyáltalán hogyan támasszon az ilyen ember elvárásokat a másik felé?

A másik érdekesség a cikkből a következő gondolat: „a tanácsadó cégek ugyanakkor a felmérés alapján nem játszanak igazán fontos szerepet a tervezett változtatás sikeréért.” Miért? Nem ezért alkalmazzuk őket? Az vitathatatlan, hogy az utóbbi évek tapasztalatai, miszerint minden 4. ember pénzügyi tanácsadó, minden 20. ember tréner, és minden 50. ismerősünk coach, elértéktelenítette ezen szakmák jelentőségét, sőt, ők maguk is tettek azért, hogy a megítélésük a szakértői szerepet a komolytalanság irányába vigyék el. Azonban egy dolog biztos: nagyon kevés olyan ember van, aki munkája során több területen is biztos lábakon áll, ezért hiszem, hogy a szakma felelőssége pozíciójának megerősítése, és az, hogy a fenti mondat a következőképpen változzon meg: a tanácsadó cégek a felmérés alapján jelentős szerepet játszottak a tervezett változtatás sikerében.

Bejegyzésem zárásaként ismételten egy gondolatébresztő képet szeretnék Nektek megmutatni:

Ahogyan a fenti kis strip-ből is nyilvánvaló, a legtöbben most így érezhetjük magunkat. Egyre több helyről hallom, hogy 2012 nehéz lesz, növekszik az ÁFA, emelik a benzin árát, IMF az ajtóban (vagy már a spájzban) vagy az államcsőd van a spájzban, már nem is tudjuk. Árfolyam az egekben, államkötvény kamata mindenkinek jó, csak nekünk nem, a jegybank is kamatot emel stb...

Szóval ha a fejlődést nézzük, akkor a második és harmadik kocka teljesen megállhatja a helyét- most nincs pénzem-jövőre még ennyi sem lesz- utána pedig már még annyi sem. Szóval induljunk ki ebből. Legyünk matekosok: tegyük fel, hogy nincs sok pénzünk, és van egy cégünk, aminek kellene valami bevételt generálni. Mit teszünk? Nem vagyunk Steve Jobs-ok, nagyapánk nem a Zwack családhoz tartozik, szülők pedig csak hűledeznek, hogy miért is vagyunk vállalkozók: "én megmondtam neked fiam, hogy nem lesz jó..." (Köszi, anyu, az áldásokat, de nem tudom már elhordozni, annyi van belőle :-). Szóval mit teszünk?

Tipikus lépések:

1) frász kerülget a 2012-es évtől. Inkább beletemetkezem a napi munkába, csak ne kelljen arra gondolni mi is lesz jövőre. Annak is örülök, ha egy-két telefont kapsz egy nap. 2012-nek pedig legyen 2012 a gondja.

2) rajtam ugyan nem fog a válság, én tökös legény vagyok, mindennek neki megyek (mert hát a legjobb védekezés a támadás), így minden este úgy hajtom álomra a fejem, hogy ma is megharcoltam a napi harcom (engem ugyan senki nem ver át, senki nem szívja a vérem), és várom a holnapi napot a következő harcért. És 2012? Hol van még? Hiszen holnap is vár egy-két csata, néhány értetlenkedő ügyfél, aki nem érti, hogy az én termékem a legjobb stb.

3)már nem érdekel 2011. 2011-nek már vége, a jövő már itt van. Nekem a legfontosabb az, hogy a jövőt lássam, és nem a válságot nézem, hanem a fejlődést, a haladást. 2012-re olyan szuper terveim vannak, hogy megdöntünk minden eddigi eladási rekordunkat. Én hiszek a pozitív gondolkodásban!!!

Lehetne ezt még fokozni, még több példát leírni, de már ennyiből is kiviláglik az, amiről ma értekezni szeretnék: ARANY KÖZÉPÚT!!!!! Néhány közhellyel indítok:

- vetés nélkül nincs aratás (kollégáim szerintem ettől már hánynak, de véleményem szerint ez az egyik legfontosabb alaptörvény)

- a múltból érthetjük meg a jövőnket és abból is építhetjük: hiszen ha nem tudunk a múltból tanulni, akkor teljesen mindegy lesz, hogy merre megyünk tovább, ugyanazokat a köröket fogjuk folyamatosan járni.

- ha nem én találom ki, kitalálja más, és megvalósítja más (ez alapján, ha Steve Jobs nem találta volna ki az iPhone-t, akkor kitalálta volna más..)

Tehát véleményem szerint ahhoz, hogy a 2012-es év sikeres legyen a következőket kell megtennünk:

1. lépés: jelenlegi helyzetünket értékeljük (piac, termék stb), és ezt tegyük meg a 2011-es évvel is.

2. lépés: ismerjük meg pontosan a versenytársak termékeit, és próbáljuk meg megítélni, hogy hová tarthat a piac (egy kicsit engedjük el a fantáziánkat, és ehhez kérjük kollégáink segítségét is)

3. lépés: tervezzük meg, hogy mit fogunk tenni a termékünkkel jövőre, alapul véve az 1. és a 2. lépésben összegyűjtött infókat.

4. lépés: nézzünk szembe 2012 első félévével számokban vagyis készítsünk pontos tervet és részletes stratégiát, hogyan is érjük el a céljainkat.

A lépéseket fűszerezzük meg a fenti közhelyekkel, és máris sokkal sikeresebbek lehetünk. És ami nagyon fontos: nem szabad csak a múltban és csak a jövőben élni, valamint óvakodni kell attól, hogy a válságot annyira ignoráljuk (micsoda szuper szókincsem van :-)), hogy még véletlenül se vegyük figyelembe. Attól még hogy nem vagyunk hajlandóak észrevenni, a fejünk az oroszlán szájában van.

Múlt-jelen-jövő, vetés-aratás-vetés...., terv-fejlődés-siker ezek a kulcsszavak!

Csak előre! (de néha nézz hátra, hogy kik jönnek utánad :-)

Az új év új lehetőségeket ad a cégek számára, így érdemes már most megtervezni, hogy a 2012-es évben mit szeretnénk véghez vinni. Most többen azt gondolhatják, hogy ez nem igaz – mármint az új lehetőség, hiszen problémák, bajok, fenyegetések áradatát érezzük a vállunkon. De érdemes más oldalról is megközelíteni:

• az új törvényi keretek új lehetőségeket adnak, hogy a szervezetet megvizsgáljuk, az esetleges hiányosságokat, hibákat, elavult működéseket javítsuk,
• a makrogazdaság szintén lehetőséget teremt arra nézve, hogy működésünk megújítsuk, a XXI. században nélkülözhetetlen kompetenciákkal, és eszközökkel ruházzuk fel magunkat, és cégeinket,
• vagy, akár magánszemélyként is megújuljunk.

Persze, aki azt gondolja, hogy nincs szükség változásra, vagy optimistábban az élet elé nézni, annak is lehet igaza, bár az az érzésem, hogy annak nehezebb dolga is lesz 2012-ben, mint annak, aki a LEHETŐSÉGet látja maga előtt.

Természetesen a fenti előnyök száma végtelen, nem is akartam most mindet felsorolni, egy azonban biztos: most nem ülhetünk tétlenül, nem halogathatjuk a döntéseinket, és nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy majd minden megoldódik. És még véletlenül se essünk bele abba a hibába, hogy nem tudunk a dolgok mögé, elé, fölé, stb. nézni. És ne kövessük el a következő hibát sem:

Egy szomorú megállapítással indítom a mai bejegyzésemet, és mint általában, most sem kell velem egyet érteni: Magyarország az érdektelenség országa. Hogy mire is alapozom ezen állításomat? Nagyon egyszerű!

Először is: az átlagembert (akinek nem inge, ne vegye magára) nem érdekli, hogy mi zajlik körülötte. Ezt idén sokszor tapasztaltam, de mindig elhaladtam mellette, mondván, biztosan mással vannak elfoglalva (a pontos neveket, helyszíneket, konkrét eseményeket természetesen elhallgatom, ha valaki kíváncsi rá, keressen meg személyesen és egy kávé mellett meggyőzhet az ellenkezőjéről).

Adott egy rendezvény, egy olyan témakörben, ami mindenkit érint, és amin végül csupán 60 ember jelent meg. A 60 lelkes résztvevő tovább szűkül kb. 25-re, akit a téma, és nem az ingyen szendvics és kávé vonzott.

Adott egy másik rendezvény, ahol közel 1000 résztvevő jelent meg, és a kiállítók nagy bánatára érdeklődést egyik sem mutatott, kivéve, ha 500 forintos ingyenes utalvány elviteléről volt szó, mert ekkor 50 méteres sorban álltak az izgatott résztvevők.

Végül adott egy képzés, ami azt hivatott segíteni, hogy az ember jobb, felelősebb, megfontoltabb döntést hozzon, és ez a képzés már ott megbukik, hogy a magánember számára elérhető helyen kint legyen a hozzá kapcsolódó információ (és ugye ez az egyik legfontosabb dolog), mert mint ahogyan egyik ember megfogalmazta, ez nem az ő profilja, így hát minek? Vagy hogy mást idézzek: ez biztosan nem érdekel senkit!

Nem érdekel senkit? Vagy nem érdekli őt? Esetleg 2 perc elvesztett idő az életéből változtat bármin is? Érdektelenségről, képmutatásról, egy gesztus tökéletes arcul csapásáról beszélhetünk, vagy csak rossz ajtón kopogtattam?

A 3 alkalomban mindenesetre egy közös dolog biztosan akad: a rendezők hittek abban, hogy az információ érték, és felhasználásával valamit létre lehet hozni. A negatív tapasztalat ellenére én is hiszem, hogy csak rosszkor voltam rossz helyeken, és bízom abban, hogy az előttünk becsapódó ajtóra válaszul 2 nyílik meg, míg, aki a másik oldalon bezárta az ajtót, annak…

Először is azzal kezdeném, hogy tegnap jelent meg a Take That új DVD-je. Ezt onnan tudom, hogy az egyik kollégám naptárjában a tegnapi napra ez volt az első bejegyzés.

Na, nem gondolom, hogy ez a legértékesebb a világon, de azért érdekes információ. És itt is vagyunk az egyik lényegnél: az információnál. Hiszen a világban, amiért igazán sokat tudnak adni, az az információ. Gondoljunk csak a kémfilmekre, pl. James Bond, vagy A tégla, A cég és a többi. Az információ hatalom. És ezzel egyet is érthetünk, de egy üres hely ebben a bejegyzésben is információ. Információ arról, hogy nem ütöttem le egy karaktert sem. Mondjuk ebben az esetben sok tartalommal nem bír, vagy hát sokért nem tudnám ezt az információt eladni, de mégis információ. A fenti DVD megjelenés is információ, nekem az, hogy az elkövetkezendő napokban majd különböző Take That számokat fogunk hallgatni vagy Robbie Williams koncertfelvételeket, a kollégának pedig az, hogy én tuti ki fogom használni ezt egy kis froclizásra.

Fordítjuk komolyra a szót: INFORMÁCIÓ. Ez az egyik legértékesebb dolog. Mindehhez kapcsolódik egy nagyon fontos készség: a szűrés és válogatás. Hiszen ha van egy információ-halmazunk ki kell tudni belőle szűrni a számunkra abban a szituációban valamilyen adatot szolgáltat nekünk. Ezen kívül nem árt, ha tudjuk használni, szintetizálni, következtetéseket levonni, vagyis egy szóval használni az információt. Még egyszer egy nagyon fontos dologra is felhívnám a figyelmet: a zéró vagyis a semmi is információ.

Hogyan szerezhetjük meg ezt a készséget? Szerintem egyrészt azzal, hogy tanulunk folyamatosan, megtanulunk összehasonlítani adatokat, megtanulunk különböző mintákat, amiket fel lehet ismerni más területeken is. Másrészt azzal, hogy gondolkodunk, elmélkedünk, még akkor is, ha jó messzire visznek a gondolatok. Mozgatjuk a szürkeállományt.

Így az információ és a tudás együtt egy olyan értéket fog képviselni, amit nem befolyásol a gazdaság, az árfolyam, a törvényi változások és más világban zajló események. Ez nálunk lesz, ha elvesztünk mindent akkor is.

Ehhez kapcsolódóan még egy gondolat: valamelyik nap az ATV-n láttam egy interjút Anette Lantossal, Tom Lantos feleségével, aki mesélt a nagybátyjáról. A nagybácsi túlélte a II. világháborút, és 1948-ban kényszerült elhagyni Magyarországot, Ausztráliába ment, ahol a semmiből lett nagyon gazdag ember. Ezt a nemzedéket- ahogyan Mrs. Lantos is említette- az Egyesült Államokban G.I. nemzedéknek hívják. Ők azok, akik túléltek 2 világháborút és képesek voltak a semmiből is megteremteni a gazdagságukat. Ez a képesség- vagy inkább nevezném ezt lelki erőnek, vagy hozzáállásnak- is nagyon nagy érték. Mondanám azt, hogy a tudás, az információ és a túlélésre való hajlam együtt a legértékesebb a világon, hiszen így semmi nem fog rajtunk.

(Köszönöm a gondolatébresztést az életem társának, aki vasárnap reggelinél két falat szalonnás tojás között semmi előzmény nélkül közölte, hogy szerinte a tudás a legnagyobb érték. Ez indította el bennem ezt a gondolatmenetet :-))

Manapság talán a legtöbbet tárgyalt dolog a hitelek. Különböző szempontból beszélnek róla:

- végtörlesztési lehetőségek

- ezek vittek minket a válságba

- a hitel rossz, a betét jó

Azzal teljesen egyet tudok érteni, hogy a felelőtlenül kiadott hitelek bajt tudnak okozni. És abban is, hogy a sok hitel sok nehézséget hoz. De én ma a hitelek mellett szeretnék kiállni.

Nagyon fontosnak tartom, hogy egy nagyon egyszerű és logikusnak tűnő dologgal ismerkedjünk meg: az egyensúllyal vagy másképpen arany középúttal. Mint ahogyan az étkezésben is önmagában semmi sem rossz vagy káros (hiszen zsírra és cukorra is szüksége van a szervezetnek), így itt is elmondhatjuk, hogy bizonyos esetekben a hitel sem önmagában rossz. Mindent az tesz rosszá, ha nem a megfelelő mértékben és módon használják (például balta, amivel fel tudjuk hasogatni a fát, hogy befűtsünk hideg időben, de persze másra is lehet használni....)

Gondoljunk csak bele abba, hogy amennyiben egy cég hitelből fejleszt, több dolgozót tud foglalkoztatni, mert több megrendelést tud teljesíteni, így többen fognak fizetésből vásárolni, így -kicsit lerövidítve- a gazdaság is fellendül. Ha mindezt a magánszemélyekre fordítom, lehet itt szó egy porszívóról vagy egy autóról, esetleg is házról, nem feltétlenül a ilyen módon lendíti a gazdaságot, de mindenesetre hasznos, hiszen fogyasztás történik.

Valójában nem a hitellel magával van a baj, hanem abból, ha az ember nem tud mértéket tartani. Az, hogy nyaralni is hitelből mentek egyesek, vagy hogy olyan eszközökre költöttek, amik igazán nem volt szükségük, inkább csak státusz szimbólumok voltak, tette az egészet veszélyessé. A hitel felvétele esetén nagyon józannak kell lenni. Többször is körbe kell járni, hogy mennyire van az embernek arra az adott dologra szüksége. Nem attól lesz az ember gazdag, hogy BMW-je van és Barbadosra járni nyaralni (hitelből), hanem attól, ha olyan készségeket sajátít el és olyan tudással rendelkezik, ami őt anyagilag is gazdaggá tudja tenni.

És most álljon itt egy idézet a Példabeszédek könyvéből (persze az én kis szösszenetem még véletlenül sem volt példabeszéd, csak egy kis magánvélemény...):

Boldog ember az, aki megnyerte a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez. Mert jobb ennek a megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek a jövedelme. (Példabeszédek 3: 13-14)

Mindenkinek ajánlom megfontolásra :-)