Egy szomorú megállapítással indítom a mai bejegyzésemet, és mint általában, most sem kell velem egyet érteni: Magyarország az érdektelenség országa. Hogy mire is alapozom ezen állításomat? Nagyon egyszerű!
Először is: az átlagembert (akinek nem inge, ne vegye magára) nem érdekli, hogy mi zajlik körülötte. Ezt idén sokszor tapasztaltam, de mindig elhaladtam mellette, mondván, biztosan mással vannak elfoglalva (a pontos neveket, helyszíneket, konkrét eseményeket természetesen elhallgatom, ha valaki kíváncsi rá, keressen meg személyesen és egy kávé mellett meggyőzhet az ellenkezőjéről).
Adott egy rendezvény, egy olyan témakörben, ami mindenkit érint, és amin végül csupán 60 ember jelent meg. A 60 lelkes résztvevő tovább szűkül kb. 25-re, akit a téma, és nem az ingyen szendvics és kávé vonzott.
Adott egy másik rendezvény, ahol közel 1000 résztvevő jelent meg, és a kiállítók nagy bánatára érdeklődést egyik sem mutatott, kivéve, ha 500 forintos ingyenes utalvány elviteléről volt szó, mert ekkor 50 méteres sorban álltak az izgatott résztvevők.
Végül adott egy képzés, ami azt hivatott segíteni, hogy az ember jobb, felelősebb, megfontoltabb döntést hozzon, és ez a képzés már ott megbukik, hogy a magánember számára elérhető helyen kint legyen a hozzá kapcsolódó információ (és ugye ez az egyik legfontosabb dolog), mert mint ahogyan egyik ember megfogalmazta, ez nem az ő profilja, így hát minek? Vagy hogy mást idézzek: ez biztosan nem érdekel senkit!
Nem érdekel senkit? Vagy nem érdekli őt? Esetleg 2 perc elvesztett idő az életéből változtat bármin is? Érdektelenségről, képmutatásról, egy gesztus tökéletes arcul csapásáról beszélhetünk, vagy csak rossz ajtón kopogtattam?
A 3 alkalomban mindenesetre egy közös dolog biztosan akad: a rendezők hittek abban, hogy az információ érték, és felhasználásával valamit létre lehet hozni. A negatív tapasztalat ellenére én is hiszem, hogy csak rosszkor voltam rossz helyeken, és bízom abban, hogy az előttünk becsapódó ajtóra válaszul 2 nyílik meg, míg, aki a másik oldalon bezárta az ajtót, annak…
