Hozd lendületbe a vállalkozásodat

Ahogyan azt már érintettem*, érdemes bevonni kollégáinkat nem csak a feladatok megoldásába, de a folyamatok újragondolásába, egyéb irányokba is.

Fontos: erre nem csak a nagy cégek képesek!

Persze az indexen megjelent „A dolgozók ötleteivel spórolnak német cégek” című cikk (http://index.hu/gazdasag/vilag/2012/07/17/a_dolgozok_otleteivel_sporolnak_nemet_cegek/) elolvasása ezt erősíti, hiszen nem ugyanaz a szint. Hiszen én 2 munkavállalóval mennyit fogok éves szinten spórolni?

Mondjuk, ha az egyik kollégán rájön, hogy egy folyamatot hogyan rövidíthet le 30 percről 20 percre, és ez a feladat naponta 1-szer megjelenik, azaz heti 5*10 percet, egy hónapban 4*5*10 percet egy évben pedig 12*4*5*10 percet, azaz 2400 percet, ami nem más, mint 40 óra éves munkát spórolt meg nekünk a munkatárs. És mondjuk, keressen ez a munkatárs annyit, hogy az én összes havi költségem utána 1500 forint legyen óránként. Ebben az esetben 40*1.500 forintot spórolt, azaz 60.000 forint értékű munkát fordíthatott másra.

60.000 forintot. Sőt, minek ötlet, amúgy sem lesz pénzem innovatív megoldásra, ha mondjuk ezen folyamatoptimalizálás eredményeképpen mondjuk még egy szoftverrel is tudok hatékonyságot növelni, így még csak ezt a 60.000 forintot sem látom.

Azonban, gondoltam-e arra, hogy most 3-an vagyunk a cégben, a hosszú távú célom megvalósulásához majd legalább 15-en kell, hogy legyünk. És mondjuk a kolléga ötlete majd 6 pozíció munkavégzését érinti, azaz 6*40 órányi munkavégzést spórol, használ fel másra a cég. Számoljunk egy kicsit. 6*60.000=360.000/év. Ennyit nem szeretnél majd egyszer spórolni? Persze most csak alapműveletekkel számoltam, anélkül, hogy végiggondoltam volna, környezetbe helyeztem volna a tényeket. De azért nem rossz ezt látni. J

Az innováció, sőt a munkatársak sem az ellenségeink, annak ellenére sem, hogy sokszor így érezzük. Éljünk a lehetőséggel, és teremtsük meg a fejlődés környezetét, hiszen e nélkül nincs innováció, és ha nincs, aki tegyen érte, ugyancsak negatív kimenetelre számíthatunk.

(*http://lehetosegmenedzsment.blog.hu/2012/02/01/remeny_2012_re#more4042084)

Mai bejegyzésemet induljon egy kis érdekességgel. Tudtad-e, hogy ezen a napon született Angela Merkel? Ha a válaszod igen, akkor bizonyára elhivatottan próbálsz mindent megtudni a jelenlegi politikai szereplőkről, így az ez információ sem kerülte el a figyelmedet. Ha nem, az sem baj, csupán érdekességként szántam.

Miért is? Elsősorban azért, mert éppen az internet előtt ülök, és sokszor ragad magával egy gondolat, hogy egy újabb információval gazdagítsam tudásomat. Másodsorban érdekelt, hogy mit mond róla a Wiki.

És nem utolsó sorban, szinte mindennap született, halt meg, alkotott, stb. valaki, amiért érdemes a napokat számon tartani. Most a sors úgy hozta, hogy őt tiszteltem meg ezzel.

Szóval internet. Nem vagyok szakértő, legkevésbé sem. Sőt, talán szakavatott olvasómnak szembe ötölhet, hogy mennyire céltalanul választottam meg a „keresésem” tárgyát. Van benne igazság. Azonban a példa mégis jó lehet. Itt a nyár. Ha éppen akad egy kis felszabadult idő, akkor érdemes most a konkurenciára ránézni.  Mi is kell hozzá: google, vagy bármely más alkalmas kereső, türelem, cél és koncepció.

Eredmény: kép a piaci szereplőkről. Esetleg infó tendenciákról, történésekről, ami a saját cégünkre is hatással lehet. Esetleg még több infó arra vonatkozóan, hogy a konkurencia hol hirdet, honnan próbál meg vevőket szerezni.

Több megbeszélés, együttműködés során tapasztalom azt is, hogy az asztal másik felén ülő nem bízik, hisz, akar új felületeken megjelenni, pl. újra és újra visszajön az, hogy a Facebook nem kell, minek, a mostani partnerek, tagok, érdeklődők nem használják. Két kérdésem van: honnan tudod ezt, és a másik, ha ennyire biztos vagy benne, honnan tudod, hogy a jövőben nem fogják használni?

Egy érdekes statisztika:

A digitális fogyasztó az interneten – az egyes tevékenységeket végzők aránya (százalékban)

Közösségi oldalt látogat: 95 %

„Lájkolja” cégek oldalait: 54 %

Megosztja vásárlási élményeit: 39 %

(Forrás: GfK Hungária, Digitális fogyasztó kutatás, 2011)

Azaz én nem vetném el a használatát annak ellenére sem, hogy igen, lássuk be, sok munkával jár fenntartani, érdekessé tenni oldalunkat. Azonban emlékezzünk csak vissza, alig 5-10 éve, még elég volt statikus honlapot magunk mögött tudni, most meg már mindenki web2-ről, ilyen meg olyan hírlevél modulról, cloudról, meg ezer más olykor érthetetlen dologról beszélnek.

3 éve még én sem használtam Facebookot, most elkerülhetetlen. Főleg, ha azokat akarom elérni, akiknek ez már olyan, mint a lélegzetvétel.

Elővehetjük a bevételek és kiadások alakulását, de remek lehetőség ez egy kis teljesítményértékelésre is, hogy kollégáink felé is tudjunk visszajelzést adni. Ha ezeket megtettük, jöhet a 2. félév tervezése!

A kánikula, szabadságolások persze gátat szabhatnak a fentieknek, azonban legyen eszünkben, hogy megéri vele foglalkozni.

Egy mosolyfakasztó kép következik zárásként kitartó olvasóinknak:

Először is szeretnék neked köszönetet mondani, hiszen hétről-hétre itt vagy velem, olvasod bejegyzéseinket. Sem a válság, sem a kánikula, sem pedig a nehézségek, illetve napi teendők nem rémisztettek el téged.

Remélem, hogy a blog indulása óta (2011. október) tudtunk neked segíteni. Ez alatt a 10 hónap alatt számos témakörrel, gondolatokkal próbáltuk segíteni a munkádat, aminek eredménye 64 bejegyzés.

Ez a kis összegzés is az eddigi bejegyzéseink során számos alakalommal előkerült egyik eszközét szemlélteti, azaz azt, hogy időről-időre jó egy pillanatra megállni, összefoglalni, ami mögöttünk van, hogy a következő időszakot valami mentén tudjuk tervezni, ne csak belevágjunk a nagyvilágba.

Fogadd köszönetképpen szófelhőnket, ami megmutatja a leglényegesebb hívószavainkat.

Mi jut eszedbe a nyárról? Szabadság, nyaralás, strand, kevesebb megrendelés, üresjáratok, kánikula…

Gondolkodtál már azon, hogy a nyár nem csak arra jó, hogy pótold az elmaradásokat a munkában, hanem, hogy önmagad vagy tudásod fejlesztésével is foglalkozz, vagy ne adj’ isten, ugyanezt a lehetőséget teremtsd meg kollégáid számára?

„A magyarországi munkavállalók igen jelentős hányada olyan szakmát gyakorol, amelynek nincs az orvosokéhoz vagy pedagógusokéhoz hasonló kialakult továbbképzési rendszere, vagy olyan kis- vagy középméretű vállalkozásokban dolgozik, amelyek nem invesztálnak alkalmazottaik kapacitásainak építésébe…” (Forrás: http://www.ofi.hu/tudastar/tanulas-magyarorszagon).

Azért ez a tényállás ismerős lehet számodra. Persze, hogy nem invesztálsz bele, mivel nincs pénz, az ingyenes egynapos workshopok és konferenciák száma is korlátozott (főleg nyáron), és ugye dolgozni csak kell, ki hiányozhat a munkából?

Jó hír: a tanulásnak több olyan formája is létezik, ami kvázi ingyen van, csupán némi támogató környezetet kell hozzá teremteni, és kész is a befektetés. Miért is hívom én befektetésnek? Mert a cégemben a tudások összeadódnak, a cég tudása bőven több lesz, mint az egyének tudása, ezáltal alkalmasabb a fennmaradásra, megújulásra, a problémák megoldására.

Azaz a tudás bővítése, tanulás igazán hasznos eszköz. Egyrészt, mert esetleg a befásult embereid is új lendületet nyernek (persze, ha nem kényszernek érzik) és még az is előfordulhat, hogy ez a munkavégzésükre is áttapad. Ha tartotok egy délutáni tréninget, ahol együtt van a csapat, kicsit lazábban, informálisabban, lehetőség nyílik egymástól tanulni, sőt, ezekben a helyzetekben a vezető meghall olyan javaslatokat, problémákat, megoldásokat, amelyek az ő válláról vesznek le terhet.

Itt a nyár és a már említett kevesebb munka (jó, tudom, hogy ez nem mindenkinél van jelen), azaz itt az alkalom, hogy a munka részét képezze az önfejlesztés. Legyen az egy könyv elolvasása (ami az adott pozícióhoz hasznosnak bizonyul), szörfölés a neten (nem a facebook), vagy pár órás belső tréning. Ezek nem nagy költségek, és még csak nem is vesznek el senkitől sok időt, de a haszna, ha jól van előkészítve, felépítve, és komolyan veszik, felbecsülhetetlen. Azaz a Life Loong Learning vagy LLL a munkavállalók részéről egy pici lépésben elérhető nyáron az informális tanulási lehetőségeknek köszönhetően.