Ahogyan azt már érintettem*, érdemes bevonni kollégáinkat nem csak a feladatok megoldásába, de a folyamatok újragondolásába, egyéb irányokba is.
Fontos: erre nem csak a nagy cégek képesek!
Persze az indexen megjelent „A dolgozók ötleteivel spórolnak német cégek” című cikk (http://index.hu/gazdasag/vilag/2012/07/17/a_dolgozok_otleteivel_sporolnak_nemet_cegek/) elolvasása ezt erősíti, hiszen nem ugyanaz a szint. Hiszen én 2 munkavállalóval mennyit fogok éves szinten spórolni?
Mondjuk, ha az egyik kollégán rájön, hogy egy folyamatot hogyan rövidíthet le 30 percről 20 percre, és ez a feladat naponta 1-szer megjelenik, azaz heti 5*10 percet, egy hónapban 4*5*10 percet egy évben pedig 12*4*5*10 percet, azaz 2400 percet, ami nem más, mint 40 óra éves munkát spórolt meg nekünk a munkatárs. És mondjuk, keressen ez a munkatárs annyit, hogy az én összes havi költségem utána 1500 forint legyen óránként. Ebben az esetben 40*1.500 forintot spórolt, azaz 60.000 forint értékű munkát fordíthatott másra.
60.000 forintot. Sőt, minek ötlet, amúgy sem lesz pénzem innovatív megoldásra, ha mondjuk ezen folyamatoptimalizálás eredményeképpen mondjuk még egy szoftverrel is tudok hatékonyságot növelni, így még csak ezt a 60.000 forintot sem látom.
Azonban, gondoltam-e arra, hogy most 3-an vagyunk a cégben, a hosszú távú célom megvalósulásához majd legalább 15-en kell, hogy legyünk. És mondjuk a kolléga ötlete majd 6 pozíció munkavégzését érinti, azaz 6*40 órányi munkavégzést spórol, használ fel másra a cég. Számoljunk egy kicsit. 6*60.000=360.000/év. Ennyit nem szeretnél majd egyszer spórolni? Persze most csak alapműveletekkel számoltam, anélkül, hogy végiggondoltam volna, környezetbe helyeztem volna a tényeket. De azért nem rossz ezt látni. J
Az innováció, sőt a munkatársak sem az ellenségeink, annak ellenére sem, hogy sokszor így érezzük. Éljünk a lehetőséggel, és teremtsük meg a fejlődés környezetét, hiszen e nélkül nincs innováció, és ha nincs, aki tegyen érte, ugyancsak negatív kimenetelre számíthatunk.