Már rég nem jelentkeztem bejegyzéssel, ennek igen egyszerű oka van: jól megérdemelt szabadságomat töltöttem, illetve nem jött az ihlet. Most újra „munkába állva” az elmúlt egy hét megbeszéléseinek tapasztalatait szeretném összefoglalni a szokásos képes formában, hogy rávilágítsak arra, hogy igen, 2012-ben még mindig vannak olyanok, akik a viccek, képregények kifigurázott szereplőivé válhatnak, mivel szemléletük, elképzeléseik igen rugalmatlanok, maradiak, így idejét múlt intézkedésekkel, nem intézkedésekkel és kifogásokkal igyekeznek felülírni a problémákat.
Ilyen hétköznapi, „jól bevált” módszerek a fentiek alapján a következők:
- nincs vészterv, B terv, ZS terv, nevezzük akárhogyan, vagy ha van, akkor az nem tartalmaz igazi megoldást, annak ellenére, hogy igen, vészterv készült, de csak azért, hogy legyen, nem feltétlenül azért, hogy működjön is
- a vezetők sokszor hiszik, hogy konkrét, minden cégre érvényes megoldás létezik a válságra, nehézségekre, problémákra, és ezek univerzitásuknál fogva működnek is
- csak bizonyos egyének, szervezetek ránthatnak ki a bajból, jó ha tudunk róluk, de már csak akkor keressük meg őket, amikor a baj beállt, ahelyett, hogy segítségükkel megelőztük volna azt
- és a személyes kedvenc módszerem a kivárás
Persze jó tapasztalatok is vannak :) És ugyebár a kivétel erősíti a szabályt.
Ezekkel, és ezekhez hasonló gondolatokkal igyekszem majd az év további részében is a segítségetekre lenni. Zárásként egy idézettel búcsúzom:
Amikor lehetetlennek tűnő helyzettel találjuk szemben magunkat, valójában egy újabb csodálatos lehetőséget kapunk az élettől.
Charles R. Swindoll
