Most szeretnék az előttem szóló Lehetőség menedzserhez csatlakozni, és egy érdekes jelenséget megvilágítani.
Van egy jó kis ötletünk. Van mondjuk valamennyi pénzünk (kevesebb-több, az most mindegy), de úgy döntünk, hogy jó lenne egy befektető, aki adna még, hogy a projekt sikere ne legyen kérdéses.
Mit teszünk? Felmegyünk az internetre, rákeresünk, hogy befektetők. Aztán szólunk egy-két ismerősnek, hogy van egy tuti ötlet, pénz kellene.
Összeállítunk egy kis anyagot, amit majd küldünk a befektetőknek, jobb esetben még üzleti tervet is összeállítunk (jelezném, hogy a fogalmi zavarok elkerülése végett, az itt üzleti tervnek nevezett dokumentumot mondjuk inkább nevezném kalkulációnak, mint üzleti tervnek).
Következő lépés, ha szerencsések vagyunk, a találkozó. Próbáljuk teljes vállszélességgel bizonygatni, hogy ez az évszázad üzlete, az utóbbi időben interneten olvasott kifejezéseket felvonultatva (stratégiai fontosságú stb). Majd amikor tegyük fel, a befektető belekérdez, és feltesz két keresztkérdést, pl, miért ebbe fektessen, és miért ne mondjuk aranyba, akkor annyira leszünk képesek, hogy megsértődünk, hogy akkor fektessen aranyba. Persze nem háborodunk fel nyilvánosan, de azért csak érződik, hogy csalódtunk, már nem is akarjuk.
Mivel tudjuk teljesen ellehetetleníteni a befektetést?
- Amatőrséggel. De azzal nagyon! Nézz magadba és légy őszinte! Te adnál valakinek, akit nem ismersz régóta több 10 vagy akár több 100 millió forintot, ha nem látod, hogy komolyan veszi a dolgot? Én tuti nem adnék. Inkább adnám a gyermekétkeztetésnek, vagy más karitatív célra, mint arra, hogy gyerekek eljátsszák Monopoly-n. Mi lehet itt amatőrség? Egyrészt az összeállított anyagok minősége. A befektetőket nem feltétlenül hatja meg a képes anyag. Persze jól néz ki, de inkább érdekes, hogy mennyit kellene befektetni, miben és mi lenne a megtérülés. Szuper, hogy van benne egy-két kép, de mégis jobb lenne, hogy kimutatás dominálna.
- Aztán az sem túl szerencsés, ha a számok nincsenek alátámasztva piac szempontjából. Mire alapozunk az első évben 10%-os növekedést, ha Magyarországon jelenleg a gazdasági növekedés prognózisa arra a szektorra 1%? Lehet 10%, csak alapozzuk meg. Lehet, hogy a marketing bomba a mi kezünkben van, amitől a piac a nyakunkba szakad. Ki tudja?
- Ha nem vagyunk profik. Ha egy befektető nem érdeklődik, az nem azt jelenti, hogy a lehetőség rossz, csak azt, hogy neki nem jött be. Van ilyen. Én tuti nem fektetnék sportszer-gyártó üzembe, mert nem érint meg, de adnék pénzt mondjuk szaunagyártásra. (ez csak példa volt, kérlek titeket, hogy ne rohamozzatok meg, hogy szaunákat szeretnétek gyártani). Tessék a szituációt helyén kezelni. Köszönjük a lehetőséget, és megyünk tovább. Elképzelhető, hogy két hét múlva megkeres minket, hogy mégis érdekes lehet. De ha fel vagyunk háborodva, akkor olyan gyorsan felejt el minket, ahogy tud. Fontos még, hogy lehet, hogy olyan emberrel tárgyalunk,aki maga nem tud/akar pénzt erre áldozni, de vannak ismerősei. Akkor ne kezdjünk mi diktálni, hogy majd akkor adunk át anyagot, ha lesz komoly befektető, vagy pedig majd akkor találkozunk vele, ha már leszervezett egy időpontot a leendő befektetővel. Itt meg kell azt érteni, hogy az adott személy a saját hírét kockáztatja. Vagyis, ha az anyagunk nem jó, vagy nem vagyunk túl befektető-kompatibilis viselkedésűek, akkor legyen már annyi eszünk, hogy elfogadjuk, ha valaki segíteni akar. Még akkor is, ha már ezer és egy ilyen eseten vagyunk túl.
Engem különösen az szokott zavarni, amikor átküldenek anyagot (amit valakivel pénzért készítettek), amit azért nem akarok továbbküldeni, mert ciki az egész. Már első látásra nem kóser a számolás, sőt el van számolva (tehát nincs helyesen összeadva). Arról nem is beszélek, hogy semmi konkrétum nincs benne, amire egy befektető felkapná a fejét. De ez szerintük elég lesz. Aztán meg még egy aranyos dolog: jó, legyen, kikalapálom az anyagot (a jó szívem, az visz sírba :-), persze nem ingyen csinálom, így az előbbi kifejezés inkább szarkazmus), szerzek egy-két embert, akit érdekel a dolog. Majd szeretnék a befektető keresőkkel beszélni, még mielőtt találkoznak a befektetőkkel, hogy tisztázzuk, mit, hogyan mondjanak, mivel készüljenek. Erre mi a válasz: jó, akkor majd ha sikerül egyeztetnem egy időpontot a befektetőkkel, előtte 2-3 órával hajlandók velem beszélni. Azta! Hát nekem kell a pénz vagy nektek? Halló! Föld hívja Holdat jelentkezz!
Na, így lehet egy befektetőt elűzni magunk mellől. Tanácsom: legyen egészséges önérzetünk, de fogjuk fel, hogy itt mi vagyunk alul (képletesen), így jó lenne, ha nem arcoskodnánk, hanem próbálnánk a saját sorsunkat segíteni némi pozitív hozzáállással. Erre is van példa, hasonló esetünk van, pénz kell, ötlet tuti... Az ember korrekt, nem nehezíti a dolgunkat, megad minden adatot, persze van kidolgozott anyaga, de persze, ha mi jónak látjuk azt csinálunk, amit akarunk. Csak járjunk sikerrel. Melyiket támogatnátok? Melyik ügybe tennétek több munkát? Én tuti a másodikba. Nem perverzióm azzal foglalkozni (még ha fizetnek is érte), hogy embereket arról győzzek meg, hogy mi lenne az Ő!!!!!! érdekük. Próbálkozom egyszer-kétszer, aztán annyi.
Szóval ebben az esetben is javasolnám, hogy kérjünk segítséget. Sok múlik ezen.
(Ja, én nem vagyok befektető, így még mielőtt megrohannátok ötletekkel, ezt vegyétek figyelembe. Én "csak" kockázati tőke bevonásban segítek :-))
A fenti kép szerintem jól szimbolizál egy mindenki számára ismerős szituációt. Vagy te nem úgy érzed, hogy helyben topogsz? Nem, akkor Te vagy 2012 győztese!
Mai bejegyzésemet annak a gondolatnak szentelem, miszerint nem kell mindent a szívünkre venni. Miért is fontos ez?
Már az év 1/6-a eltelt, de vajon tudod-e, hogy merre haladsz? És akikkel együtt dolgozol, ők vajon tisztában vannak-e a céllal? Vagy csak megélitek a napot, és a pillanatokat?