Mai bejegyzésemet annak a gondolatnak szentelem, miszerint nem kell mindent a szívünkre venni. Miért is fontos ez?
Még év elején voltam egy nyílt napon, ahol arról esett szó, hogy a vezetők sokszor megörülnek egy lehetőségnek, és a nagy üzlet reményében rögtön bele is fognak, hiszen nem mindig adódik lehetőség, így minden alkalmat ki kell használni, és így háttérbe szorul az objektivitást előtérbe állító döntési folyamat, ami sok esetben azt jelenteni, hogy egy lehetőségre nemet kell mondanunk.
Ugyebár, ezt nem tesszük meg! Nemet mondani? Ez elképzelhetetlen. Nem csak azért, mert örülünk, hogy az ölünkbe pottyanhat valami, hanem azért is, mert hogy néz az ki, ha ezt a bizniszt nem vállalom el!? Az öröm rövid távon jó dolog, de hosszú távon lehet, hogy belebuksz, vagy már esetleg bele is buktál, mivel nem számoltál előre, nem vetted azt a 4-6-8 órás fáradtságot, hogy excel táblákban, kockás füzetben, stb-ben végigvezesd, valóban megéri-e ez nekem? Hanem döntöttél, érzelemből. És azóta is döntesz így, legalább egyszer egy héten.
Persze túlzásba is eshetsz: mindent számolsz, még a WC papír lapjainak mennyiségét is kiszámolod, hogy nem lőjj túl velük a célon.
Mint mindig, itt is a középút a helyes!
És, ha egyszer így döntöttél, eltelik 1-2 év, és nagyon frusztrál, hogy a nagy biznisz csak vitt, és nem hozott semmit, és szívedre veszed ezt. Ugyanúgy, ha megmondják neked, hogy hol tévedtél, hibáztál, mire nem gondoltál.
Én a LLL (Life Long Learning) híve vagyok. Életünk minden egyes percében tanulunk, és végéig tanulni is fogunk. A kérdés csak az, hogy ezt meglátod-e? Ha igen, akkor lásd, hogy vannak dolgok, amiket felesleges szívünkre venni, vannak dolgok, amiket saját bőrünkön kell megtapasztalni, míg másokat megtanulhatjuk úgy is, hogy nem mi „szenvedjük” meg, és megint vannak olyan dolgok, amelyeket játszi könnyedséggel sajátítunk el.
Az érzelmekre szükség van, de az üzlet néha nem engedi meg őket. Légy objektívebb, mint lenni szoktál, légy bizakodó, mert szükség van rá, légy az a vezető, aki 2012-ben képes talpon maradni a cégével.
