1. Megint a folyamatosság elve. Vagy a sorrendé. Szóval azé, hogy bizonyos dolgoknak van logikája. Ez jutott most elsőre eszembe. Egy megbeszélésről hazafelé jövet gondolkoztam azon, hogy mennyire nem látta a "partnerem", hogy mi mit követ. Mely lépés, hogyan kapcsolódik egymáshoz mind az ő, mind a szervezete életében.
Pedig az ok-okozati összefüggések előtte vannak.
2. Mindig azt hallom, hogy csináljuk ezt, meg ezt, ehhez kérik a segítségemet. És amikor felteszem a kérdést: MIÉRT? Jön a "lufi" válasz. Mi lesz ennek a következménye? Eredménye? Hogyan hat ez a cégre? A benne dolgozókra? A profitra? A vezetőre? A partnerekre? És folytathatnám a listát. Gondolom sejted, egy 45 perces megbeszélésbe ennél jóval több kérdés fér bele. Úgy örülnék, ha ebből a listából csak 3 dologra kapnék a csodás ötletelések alkalmával választ!
Nem az ötletekkel van baj. Csak azzal, hogy nincsenek átgondolva.
3. Témák, amelyek érdekelnek. Engem sok minden. Nem csak az, ami éppen "hájpolva" van. A vezetőnek tudás kell. Nem kerülheti el. Ehhez sokféleképpen jut hozzá. Egyre jobban azt látom, hogy ez ideig-óráig működik, aztán már nem megy, nem mindent tud egyedül megtanulni, elsajátítani. Mivel ugyebár a tudás mellé a készséget is el kell sajátítani, hogy jó vezető legyen. És akkor ő még csak vezető. E mellé még szakembernek, kis cégek esetén értékesítőnek, és ki tudja még pontosan mi a kutyafülének kell lennie. Én szerencsés vagyok. Van mentorom. Több is. Nem nagykutyák, őket nem engedhetem meg magamnak, nem egyezik az értékrendünk, vagy éppen én vagyok nekik túl kevés.
