Lehetőség Menedzserként, az előző bejegyzést szem előtt tartva, igyekszem pár bátorító szóval felvidítani olvasónkat. Kollégám egy olyan tapasztalatból merítkezve jutott el az egyéni stratégiák kérdéséig, amelyben a beszédpartnerek megosztják egymással terveiket, lehetőségeiket, ötleteiket, így azt kell mondjam, szerencsés Ildi, és Kinga, hogy AStratégát maguk mellett tudhatják, aki ezen beszélgetések alkalmával fel tudja venni a kesztyűt a rémhírekkel, megalapozatlan információkkal, vagy csak kétes tartalmú gondolatokkal.
De mi van azokkal, akik mellett nincsen egy szakember? Szerintem többen azt gondoljuk, hogy érdemes kivárni, mi lesz! De elgondolkoztunk már azon, hogy ez a kivárás talán sokkal negatívabb végeredmény felé visz? Legyünk proaktívak, ne bújjunk el a nehézségek elől, ne bújjunk a „nem tudom, így nem is kell igazán foglalkoznom vele” álca mögé. Ismerősek esetleg ezek a működések? De miért működünk így? Miért is szeretünk nem tudomást venni dolgokról? Miért is próbáljuk meg letudni minél hamarabb a döntést, nem figyelembe véve minden eshetőséget, vagy esetleg eltolni azt?
Tudom, most rengeteg kérdést tettem fel, ami talán elrémít sokakat, de hiszem, ha a fenti kérdéseket mindenki magában megválaszolja, akkor megtette az első lépést afelé, hogy egy úgy szemlélettel megtegye azokat a lépéseket, amelyek segítenek az egyéni cél elérésében. Valakinek ez megy megérzés alapján, valaki tervet készít, valaki csak sodródik az árral… te melyik vagy? Ez az első döntés, amit meg kell hoznod. Utána könnyebb lesz. Hiszen nem várhatjuk, hogy minden kívülről jöjjön, hiszen úgy nem élünk, csak cselekszünk.
Szerencsésnek mondhatom magamat, mert olyan emberek vesznek körül, akik élnek. Náluk is csupán egy döntéssel kezdődött.
Ez az én pozitív gondolatom ebben a kaotikus, apokaliptikus, megmagyarázhatatlan, ám ha figyelmesebben megnézzük, örömmel teli, lehetőségek hadával átszőtt, színes, és változatos forgatagban, amit világnak hívunk.
