Manapság talán a legtöbbet tárgyalt dolog a hitelek. Különböző szempontból beszélnek róla:
- végtörlesztési lehetőségek
- ezek vittek minket a válságba
- a hitel rossz, a betét jó
Azzal teljesen egyet tudok érteni, hogy a felelőtlenül kiadott hitelek bajt tudnak okozni. És abban is, hogy a sok hitel sok nehézséget hoz. De én ma a hitelek mellett szeretnék kiállni.
Nagyon fontosnak tartom, hogy egy nagyon egyszerű és logikusnak tűnő dologgal ismerkedjünk meg: az egyensúllyal vagy másképpen arany középúttal. Mint ahogyan az étkezésben is önmagában semmi sem rossz vagy káros (hiszen zsírra és cukorra is szüksége van a szervezetnek), így itt is elmondhatjuk, hogy bizonyos esetekben a hitel sem önmagában rossz. Mindent az tesz rosszá, ha nem a megfelelő mértékben és módon használják (például balta, amivel fel tudjuk hasogatni a fát, hogy befűtsünk hideg időben, de persze másra is lehet használni....)
Gondoljunk csak bele abba, hogy amennyiben egy cég hitelből fejleszt, több dolgozót tud foglalkoztatni, mert több megrendelést tud teljesíteni, így többen fognak fizetésből vásárolni, így -kicsit lerövidítve- a gazdaság is fellendül. Ha mindezt a magánszemélyekre fordítom, lehet itt szó egy porszívóról vagy egy autóról, esetleg is házról, nem feltétlenül a ilyen módon lendíti a gazdaságot, de mindenesetre hasznos, hiszen fogyasztás történik.
Valójában nem a hitellel magával van a baj, hanem abból, ha az ember nem tud mértéket tartani. Az, hogy nyaralni is hitelből mentek egyesek, vagy hogy olyan eszközökre költöttek, amik igazán nem volt szükségük, inkább csak státusz szimbólumok voltak, tette az egészet veszélyessé. A hitel felvétele esetén nagyon józannak kell lenni. Többször is körbe kell járni, hogy mennyire van az embernek arra az adott dologra szüksége. Nem attól lesz az ember gazdag, hogy BMW-je van és Barbadosra járni nyaralni (hitelből), hanem attól, ha olyan készségeket sajátít el és olyan tudással rendelkezik, ami őt anyagilag is gazdaggá tudja tenni.
És most álljon itt egy idézet a Példabeszédek könyvéből (persze az én kis szösszenetem még véletlenül sem volt példabeszéd, csak egy kis magánvélemény...):
Boldog ember az, aki megnyerte a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez. Mert jobb ennek a megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek a jövedelme. (Példabeszédek 3: 13-14)
Mindenkinek ajánlom megfontolásra :-)