http://hvg.hu/itthon/20120202_demjan_jobbagyrendszer
A fenti cikkben az az érdekes, hogy eddig ezt még nem nagyon láttam így leírva. De be kell valljam, egyetértek vele. Valahol vállalkozói szinten ott vagyunk, mint amikor az 1850-es években a jobbágyfelszabadítás megtörtént: a jobbágyok a földdel nem tudtak mit kezdeni, a földesurak meg a pénzt szórták szét (emlékezzünk Mikszáth regényeire).
Szóval most ott vagyunk, hogy 40 év alatt szétverték még a vállalkozásnak a gondolatát is az emberekben. Valamint rászoktatták őket, hogy mindig van munka, mindig lesz pénz (még ha nem is sok). Így amikor eljött a Kánaán (a rendszerváltás), amikor quasi gyorsan lehetett, pontosabban könnyen lehetett "vállalkozni". Egyszerű volt minden, volt igény, aztán persze volt pénz is, szóval a piac nagyon barátságos volt. (Az igényről csak annyit, hogy én még emlékszem, hogy banánért álltunk sorba, aztán arra is, hogy milyen nagy szám volt a '90-es években, hogy már szeptemberben lehetett banánt kapni, és nem kellett érte verekedni, és még hosszan sorolhatnám).
Akinek egy kicsi pénze volt, biztosan belefogott valamibe. Csak egy dolog hibádzott: ha van fellendülés, van válság is. Ezt nem szabad elfelejtetni. De a vállalkozók- persze tisztelet a kivételnek- abban élt, hogy ennek nem lesz vége, egyre nagyobbakat álmodtak (nagy étterem komplexumot a kisvárosba- mert ez volt a gyermekkori álma stb.). Egyetlen egy pont volt, egy picike pont, amit nem vettek figyelembe a tervezésnél: mivel jár egy válság? Hogyan lehet erre felkészülni?. Aztán jöttek a 2000-es évek. Először az eleje, amikor volt egy kisebb piaci visszaesés, de azt a rengeteg hitelkihelyezéssel megoldották, de az igazi érvágás a 2008-as év volt, és azóta majdnem minden év. Erre is fel lehetett volna készülni, ha vannak olyan apáink, nagyapáink, akik mondjuk megélték volna az USA-ban az olajválságot és annak piaci szerepét, vagy egyéb nagyobb válságokat, és azokról tudtak volna most beszélni. De nem voltunk ilyen szerencsések. Most nekünk kell megtanulnunk saját bőrünkön, hogyan gazdálkodjunk a talentumainkkal, hogy majd a gyermekeknek tudjunk tanácsot adni.
Mert ne feledjük: ha van fellendülés, lesz válság, és ha van válság, lesz fellendülés is.
(képhez annyit, hogy most cicás hetem van, és mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy kapcsolatot találjon a kép és a szöveg között)
